Gyász: elhunyt Zsiga János, 82 éves amatőr futó

Ahogy ő mondta, amikor nem volt ellenfele, az órával meccselt. Májusban ott volt és célba ért a Kékesen, és minden évben teljesítette a Félmaratonmániát. Baleset érte. 106 BSI-nevezésének és megtörhetetlen életkedvének emlékét őrizzük.

Zsiga János 1935-ben született. 2017. október 6-án reggel végzetes baleset érte. A következőkben lánya sorait idézzük:
"Édesapám Zsiga János, a mai napig, 82 évesen is aktív futó, ma reggel futásból hazafelé tartva egy zebrán közúti gázolás áldozata lett. Nem ismerek tőle életvidámabb, egészségesebb örökifjút, akinek minden esélye meg lett volna, hogy valóra váltsa az álmát, hogy 100 évesen is fusson. Jó példát mutatott a fiataloknak is a mozgás iránti szeretetével, kitartásával. Azt hiszen nagy űr marad utána a magyar amatőr futósport életében. "

Zsiga Jánosra egy korábbi, a SPURI magazinban megjelent interjúval emlékezünk:

Csak negyvenéves kora után kezdett el futni, bár kisfiúként sokat sportolt - ám több mint 30 év munkaviszony a bányánál, ebből másfél évtized a föld alatt három műszakban - némi felmentést adhat a hosszabb kihagyásra. A tatabányai Zsiga János idén lép 76. életévébe, ám Ő aztán tényleg sokat letagadhatna a korából.

Újrakezdés

Gyerekként a labdajátékok mentek jól, kosárlabdáztam, fociztam, kézilabdáztam, középiskolás koromban még tornászversenyen is jól szerepeltem, és a futás sem állt távol tőlem, rövid távokon elég gyorsnak számítottam - mesél gyerekkoráról János, aki a kötelező katonai szolgálat után a tatabányai bányákhoz került. - Három műszakban dolgoztam tömegtermelő fronti munkahelyen, nagyon kemény volt! 33 évem volt a bányánál, ebből földalatti három műszak 17 év, a többi külszíni munkával telt. 1975 után elkezdtünk Ötvös Feri barátommal futni, mert akkor már nem fizikai munkát végeztem, hiányozni kezdett a mozgás. Futni úgy kezdtünk, hogy akkor indult a Tatai Tófutás. A legelsőn nem voltunk még ott, de a másodikra már készültünk, és bizony a 7 kilométeres tókört nem is tudtuk egyszerre lefutni, többször is meg kellett állnunk. A szerelésünk is kezdetleges volt, nekem volt egy Botas márkájú csehszlovák edzőcipőm, amit odaát is csak pult alatt lehetett beszerezni. Kezdetben az is öröm volt, ha nyertünk egy-egy pólót.

Versenyek itthon és külföldön

A mai választék mellett - legyen az futórendezvény vagy éppen felszerelés - elég nehéz elképzelni a hőskort, amikor is évente 3-4 tömegverseny volt összesen, ám már akkor egyre többen indultak ilyen rendezvényeken, köztük Zsiga János is.
– Mindig nagyon vártuk, hogy jöjjön a Tatai Tófutás, ami minden május harmadik vasárnapján és szeptember harmadik vasárnapján rendeztek meg. Később belépett aztán a Tatai Minimaraton is 1983-tól, ami augusztus első szombatján volt.
A tóparton edzettünk, egyre jobban ment a futás, nem volt gond a 7 kilométeres tókör később a 14 kilométeres Tatai Minimaraton sem, és 1987-ben elfutottunk Tatabánya testvérvárosába, Aalenbe. Az ottani futók is akkor alakultak futóklubbá, mikor a testvérvárosi megállapodást aláírták, és mi is akkortájt alapítottuk a Sprint Futóklubot. Stafétával elfutottak hozzánk, és amikor mi is viszonoztuk, Feri barátommal benne voltunk a váltóban. Nyolcan futottunk éjjel nappal, a teljes táv közel 900 kilométer volt. Úgy döntöttünk, hogy ha ez ment, próbálkozzunk a maratonnal is, az első 1991-ben teljesítettem az IBUSZ Maratonon. Amikor 1996-tól különvált félmaraton, vagyis Nike Félmaraton néven rendezik, akkortól egyet sem hagytam ki! A Bécs-Budapesten is mind a húsz alkalommal ott voltunk, és 16-szor voltunk a szenior csapattal dobogósok. Nagyon sok külföldi futáson is voltunk, Tata testvérvárosába, Gerlingenben is voltunk vagy tízszer. Nagyon sok versenyen álltunk rajthoz Ausztriában, benne voltunk az osztrák kupában, 24 város sorozatában 10 évig rendszeresen versenyeztem. Korosztályomban én is kétszeres osztrák bajnok lettem. A 24-ből 7-8-at kellett megcsinálni, és a záróversenyt, amikor értékeltek. Megnyerhettem volna többször is, csak volt, hogy kevesebb helyre sikerült eljutnom.

Nyugdíjas bajnok

Zsiga János 1990-ben korkedvezménnyel ment nyugdíjba 54 évesen, ám 33 év munkaviszonnyal a háta mögött!
– Tulajdonképpen nyugdíjasként kezdtem el komolyabban futni, amivel télen sem állok le, hetente 3-4-szer mindig kimegyek edzeni. Nagyon korán kelek, ha kell lámpával, 14-15 kilométereket teljesítek. Hétvégente, napközben pedig 16-20 kilométereket futok. Az utolsó három évben nem futottam le a Budapest Maratont, csak a 30 kilométeres távját, hogy nehogy lesérüljek. 75 múltam, de még jól megy, 3 óra 2 perc alatt sikerült tavaly a 30 kilométer.
Maratonon a 3:30 körüli időim voltak a legjobbak, félmaratonon 63 évesen még futottam 1:29:40-et is!

A hosszú menetek titka

- Még ennyi idősen is jól érzem magam, mindig a súlyomnál vagyok! Télen ezért is nem állok le, mert akkor meg jön a síelés, amit 45 évesen kezdtem el. Nyáron meg sokat futok és bringázok is a Balatonon, Lellén van egy társas nyaralónk.
Soha nem volt komoly sérülésem, mindig körültekintően készülök, rendszeresen nyújtok, mindennap tornázom, reggel és este másfajta tornát. Amikortól jobban ment a futás, életmódot is váltottam, szakkönyveket bújtam, igyekeztem minél egészségesebben élni. Az étrendem nem merev, van úgy, hogy hetekig nem eszem húst, de időnként eszem csirkét, pulykát. Azt szoktam mondani, hogy a mértékletesség legalább olyan fontos, mint a körültekintő válogatás. Nem kell mindent megennünk, amit csak elénk tesznek! Szeretek elöl végezni, ha nincs korosztályos ellenfelem, akkor az órával "meccselek".
100 éves koromig szeretnék futni, lassan az időjavítás már nem realitás, bár még mindig résztávos edzéseket is csinálok, és például tavaly 30 kilométeren jobbat futottam, mint tavalyelőtt! Úgy látszik fejlődni még mindig lehet...