Visszatérés a Balaton Szupermaratonon

 

Több mint kétéves kihagyás után tér vissza az első Balaton Szupermaraton női győztese. Kis Zita kizárólag az edzésekben hisz, és mint fogalmazott, egyelőre csak a 4. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaratonra koncentrál. Az ottani szereplésétől függ a futóidény folytatása.

- Komoly sérülés után térsz vissza. Mikor kezdődött pontosan a kálváriád?

- A 2008-as esztendőm hihetetlenül jól sikerült. Rajthoz álltam az első Balaton Szupermaratonon, amelyen magabiztosan teljesítettem. Aztán ott lehettem a 100 kilométeres világbajnokságon is, és az év női ultrafutójának is megválasztottak. Decemberben azonban ülőideg-gyulladást kaptam, s a betegség jócskán elhúzódott, ráadásul gerincproblémáim is jelentkeztek, így a teljes évet ki kellett hagynom. 2010-ben szerettem volna visszatérni, ám februárban egy bordatörés újabb négy hónapra tett parkoló pályára. Nagyon megviselt ez az időszak, csak tavasszal tudtam elkezdeni ismét az edzéseket.

- Tavaly nem is versenyeztél?

- Egyedül Nagykanizsán álltam rajthoz szeptemberben egy 50 kilométeres versenyen. Szakadó esőben rajtoltunk, mégis nagyon jó ezreket tudtam futni, sőt a táv második felében tovább tudtam fokozni a tempót. Végül 3:53-as eredménnyel az első helyen végeztem, azonban ettől a jó eredménytől pszichésen teljesen megzuhantam. Ki akartam próbálni magam, mennyire vagyok képes, és egészen egyszerűen megijedtem a sikertől. Egy hétig nem is edzettem, az ultramaraton szövetséget is felhívtam, és lemondtam nevezésemet a 100 kilométeres vébére, pedig a repülőjegyem már ki volt fizetve.

- Hogyan sikerült felállnod a padlóról?

- Nehezen sikerült, hiszen ez volt életem utolsó lehetősége ekkora verseny szempontjából. Végül Monspart Sacival való találkozásom térített magamhoz. Azzal a mondattal sikerült felráznia, mikor teljesen őszintén úgy fogalmazott: "Nem vagy normális!"

- Ismét győzelemre készülsz a Balaton Szupermaratonon?

- Ami a legfontosabb számomra, az az, hogy teljesítsem a távot. Négy nap csak a futásé lesz, utána már okosabb leszek, és más versenyekben is merek majd gondolkozni, de egyelőre nem tudok másra gondolni, csak a Balaton Szupermaratonra. Az edzéseket is annak szentelem, hogy ne legyen gond az erőnléttel. A rendszeres gyakorlásban hiszek: a XV. kerületben lakom, és Budaörsön dolgozom, ezért nagyon korán kelek. Munka után edzés, sőt olykor haza is futok. A napokban éppen egy "negyvenest" kocogott velem Sípos Balázs, akivel életemben mindössze egyszer, 2008-ban találkoztam a Balaton Szupermaratonon - akkor ő volt a férfi győztes. Egy véletlen találkozás alkalmával ragaszkodott ahhoz, hogy együtt fussunk, amiért nagyon hálás vagyok neki.