Serge Girard, aki "Futásra született"

 

Serge Girard valódi sportember, a futásnak él. Öt világrekordot tart, és még mindig újabb kihívásra készül, amelynek során közel napi két maratonnak megfelelő utat tesz majd meg. Ötvennyolc éves, de legalább húsz évet letagadhatna. Napi hat órát, heti öt napot edz, alighanem ebben rejlik a titka. Az Extreme Sport Channel most műsorára tűzi a róla szóló filmet, "Futásra született" címen, ennek kapcsán beszélgettünk vele.

Mikor kezdett el futni és miért?
1983-ban 30 éves koromban. Előtte futballoztam és teniszeztem, majd mikor felfedeztem magamnak a futást, rá kellet jönnöm, hogy ez az a sport, amiben bármit el lehet érni, csak saját magadat kell legyőznöd. A sikernek csak az ember maga szabhat határt. Ezért muszáj mindig új kihívásokat állítani magad elé.

Szó szerint és átvitt értelemben is nagy utat tett meg a kezdetek óta. Mi segítette tovább ezen az úton?
A szenvedély. Mint az életben mindent, ezt is csak szenvedéllyel érdemes csinálni. Ez segít meglépni a következő lépést, túllendülni a fáradságon, fájdalmon, szomjúságon. Számomra a futás nem csak hobbi, mára ez adja a megélhetésemet, "polgári" foglalkozásom nincs is. Ha nem munkálna bennem a szenvedély, azt hiszem ez elképzelhetetlen lenne.

Hihetetlen kihívás lehetett, amit eddig véghezvitt, és ami még vár magára. Hősnek érzi magát?
Nem vagyok én hős (nevet). Nem, csupán egy emberi lény, olyan mint bárki más, talán csak a bennem működő szenvedély különböztet meg a többiektől.

Van igazán emlékezetes története, amely a próbatételei során esett meg Önnel?
Sokszor volt olyan, hogy hosszabb-rövidebb időre kísérőm akadt a futásaim során. A Szaharában egy tuareg harminc kilométeren át futott velem. Kínában egy csoport öt teljes napig kísért, Lengyelországban pedig egy pár ezer kilométert tett meg mellettem. Ezek nagyon megható pillanatok, azt érzem ilyenkor, hogy talán kicsit sikerült megérintenem embereket, megpendíteni bennük valamit. Nem elsősorban ezért csinálom, de ez akkor is nagyszerű érzés. Ha már a jó érzéseknél tartunk, az se semmi, mikor átlépek egy országhatárt, és a határőr megkérdezi, honnan jövök. Mikor ilyenkor megmondom, hogy Franciaországból, először sosem hisznek nekem, utána viszont leesik az álluk.

A gyengébbik nem képviselőit is sikerült rávennie, hogy fussanak Önnel, esetleg Ön után?
Érdekes kérdés (nevet)... Azt hiszem, Laure-t, a feleségemet kellene megkérdeznie erről. Ő talán jobban szereti, ha egyedül futok.

Volt úgy, hogy veszélybe került az útjai során?
Szoros értelemben vett veszélyben azt hiszem, soha nem voltam futás közben, nem fogtak rám fegyvert, nem támadtak meg, semmi ilyesmi. Az egy kicsit ijesztő volt, bár mára már inkább csak nevetek rajta, mikor Türkmenisztánban egy nagyon vad teve megkergetett. Hasonlóan érdekes helyzet volt, mikor Kínában hatvan kilométert futottam kb. 100 km/órás szembeszélben.

Mi a legszebb hely, amiket útjai során látott?
Nem tudnék kiemelni egyetlen helyet. Sok kedvencem van. A vörös szikla, az Uluru Ausztráliában, a Titicaca-tó környéke Bolívia és Peru határán, a Dasht-e Kavir, Irán só-sivataga, a Tien San völgyei Kirgizisztánban, és Japánban a Fudzsi lábainál is elképesztő érzés futni.

Mi a legnagyobb kihívás egy-egy ilyen út során?
Természetesen ilyenkor az embernek pszichikailag és fizikailag is le kell győznie saját magát. Vannak olyan pillanatok, mikor az egészet hagynád a fenébe, ekkor arra kell gondolni, hogy csak még egy lépés, és még egy, és így lépésről lépésre felülkerekedni a fáradtságon. Nagyon problematikus lehet a kiszáradás is. Gondolja el, olyan helyeken, mint Ausztrália, Bolívia vagy Mali, ahol a hőmérséklet eléri az 55 °C-t is, meg tud szomjazni az ember.

Ön az egyetlen olyan ember, aki a világ mind öt kontinensén végig futott. Mi lehet még hátra?
2013-ban tervezem elkezdeni a következő programomat, aminek keretében 540 nap alatt 1000 maratonnak megfelelő távot, 42 195 kilométert fogok lefutni. Azaz közel két maratont napi átlagban.

Hogy született az ötlet, hogy filmre vegyék a történetét?
Őszinte leszek, eleinte a támogatás miatt volt fontos, egy-egy ilyen útnak hihetetlen költségei vannak, ezt természetesen nem tudnám magam állni. De aztán rájöttem, hogy nagyon fontos nekem, és talán másoknak is, hogy megmutassam, a megfelelő akarattal bármi lehetséges.

Az Extreme Sports Channel műsorát Európa szerte sugározzák. Mely Európai országokban futott eddig?
Nehéz lenne felsorolni. Huszonöt Európai országban futottam, 27011 kilométert tettem meg, és mintegy 370 napot töltöttem el Európában futással. Úgy vélem Európában varázslatos helyek vannak, igazán futásra termett kontinens.

Futott már Magyarországon is?
Egyszer voltam Magyarországon, és nagyszerű, barátságos emberekkel találkoztam. Sajnos éppen tél volt, így az országból nagyrészt csak havat láttam. Sajnos egy ilyen út alatt, nem sok mindent lehet egy országból megismerni, ezért szeretnék majd magánemberként is visszatérni.

Ön szerint mi a műsor legfőbb üzenete? [''br] Én hiszem, hogy mindenki arra született, hogy szenvedéllyel csinálja, amit csinál, ez mindennek a hajtó ereje. Reményeim szerint ezt közvetíti a "Futásra született" is.

És mit üzenne a "Futásra született" magyar nézőinek?
Kezdjenek el futni a csodálatos országuk csodálatos tájain. Egyszerűen oly sok mindent tud nyújtani. Ha valaki komolyan futásra adja a fejét (vagy tulajdonképpen bármi másra) egy dolgot érdemes megjegyezni, egy út csak akkor igazán hosszú, ha nem az álmaidat követed rajta.

Futásra született - Az Extreme Sport Channel-en Az 50 éves Serge Girard életét a hosszútávfutásnak szentelte, és most egy új kihívásnak néz elébe: célja, hogy végigfusson mind az öt kontinensen, méghozzá időre. Miután 1997-ben keresztülfutott az Egyesült Államokon, 1999-ben Ausztrálián, most Dél-Amerikának és Afrikának is nekivág. Limán, Rión, Dakaron és Kairón át, egy nap átlagosan két maratonnyi távolságot maga mögött hagyva, Serge lépésről lépésre halad a célja felé...
Október 24-én és 25-én 18:40-kor és 23:40-kor
November 16-án és 17-én 12:25-kor és 18:40-kor