Ő is a 8. Intersport Balaton Maratonra készül - Aki viharban sem fázik meg

 

Negyedik alkalommal vesz részt a 8. Intersport Balaton Maraton és Félmaratonon Ruthart Vilmosné, aki, ahogy rendszerint, ezúttal is kedvenc távján, a hatodmaratonon áll majd rajthoz novemberben. A 62 éves, jelenleg is aktív könyvelő nagy álma, hogy egyszer a 21 kilométeresek mezőnyét erősítse, de mint mondta, arra a kihívásra csak nyugdíjasként lesz ideje felkészülni.

- Miért van szüksége valakinek 60 felett is állandó testmozgásra?
- Engem jó érzéssel tölt el, hogy képes vagyok még sportolni. Feltölt egy-egy edzés, ráadásul a versenyek hangulata igazán egyedi. Az a rengeteg ember, mindenki egy célért küzd, miközben a szurkolók hajtják a futókat előre. Ezt személyesen kell megtapasztalni, mert úgy tudja igazán az ember, miről is beszélek.
- Korábban több alkalommal is részt vettél a balatoni szezonzárón. Mi volt a legemlékezetesebb?
- Nem emlékszem pontosan melyik év is lehetett, de hihetetlen időjárási viszonyok mellett kellett rajthoz állnunk. Nemcsak az eső esett folyamatosan, de jéghideg szél is fújt. Mikor a hullámok az ember arcáig csaptak, megfagyott a hajunkra érkező vízcsepp. Azt gondoltam, ha most nem, akkor sosem fogok megfázni. És láss csodát, másnapra nem lett semmi bajom! Ha nem is "kedves" emlék, de mindenképpen különleges.
- Mióta edzel rendszeresen?
- Gimis koromban még szerves része volt életemnek a sport, azonban a továbbtanulás és munka mellett erre nem volt módom. Hat évvel ezelőtt azonban előbb a lányom, majd a férjem is elkezdett edzegetni, én pedig úgy döntöttem: csatlakozom hozzájuk. Szükségem van a mozgásra, ugyanis könyvelőként egész nap ülök és számolok. Heti egy-két alkalommal tudok csak lejutni, de ez is boldogsággal tölt el. Idő hiányában nem vállalok nagy távokat, azonban a férjem most novemberben a maratonon fog rajthoz állni.
- Hol zajlik a felkészülésetek?
- A Jászai Mari téren lakunk, ezért adja magát a Margitsziget, ahová esténként járunk ki. Férjem a felkészülés időszakától függően 2-3 kört szokott futni, én pedig maradok a jól bevált egynél. Nagy álmom, hogy egyszer lefussam a félmaratont, de erre azt hiszem csak akkor lesz mód, ha már nyugdíjba vonultam, hiszen a 21 kilométeres távhoz minden második nap illene edzeni. Egyelőre marad a munka és a 7 kilométer, ez számomra az ideális. Nem kesergek, hiszen a verseny öröme független a táv nagyságától. Várom a rajt pillanatát, reményeim szerint 50 percen belül célba fogok érni.

Ruthart Vilmosné családjával 2008-ban a Balaton Minimaratonon