A hónap levele: Ötödször is ugyanazzal a csapattal a Balaton Szupermaratonon

 

Számos levelet kapunk tőletek az eseményeink előtt és után, melyek közül néhányat örömmel megosztunk veletek is. Ilyen a TRIASZ IC levele is az 5. BSI Balaton és FélBalaton Szupermaratonról, melyet a hónap levelének választottunk.

Sziasztok!

Mi egy lelkes csapat vagyunk, sőt talán az egyik leglelkesebb. Az eddigi négy alkalommal nagyon tisztességes felkészülés után rendkívül sportszerűen és példamutató hozzáállással futottuk körbe a magyar tengert azon a nagyszerű évente ismétlődő márciusi eseményen, melyet Ti szerveztek, sőt, mi több, már az idei versenyre is beneveztünk. Nagyon hálásak vagyunk Nektek ezért a versenyért, mert egy semmi máshoz nem hasonlítható élményben lehet részünk így immáron ötödször. Ez a pár nap mindig felejthetetlen, egyik csapattársunk lovasi házában verünk tanyát ilyenkor, másik csapattársunk az autót biztosítja, a harmadik főz, én magam meg általában mosogatok. Persze, ennyire azért nem egyszerű (hisz vannak egyéb teendők is), de a lényeg, az összefogás azért mégis valahogy így alakul ki, illetve sok más spontán és baráti helyzeten keresztül, amelyek e pár nap során mindig túlcsorduló mennyiségben teremnek.

Nagyon-nagyon jól esett az is, hogy idén jelentős kedvezményt kaptunk a nevezési díjból. Csak csendben áruljuk el, hogy a teljes összeget is kifizettük volna, vagyis az üzlet szintjén velünk kicsit mellényúltatok, viszont a sportszeretet és a motiváció vonatkozásában azért mesteri húzás volt mégis, és nagyon köszönjük. Örömünknek egy piciny híja van még, amelyet talán valamilyen formában kielégíthetnétek. Tudjuk, hogy az egyéni versenyzők lényegesen nagyobb fizikai teljesítményt tesznek, mint mi, és teljesen megérdemelt a visszatérők piros rajtszáma. Azt gondoljuk azonban, hogy a csapategység is méltányolható, és azt is gondoljuk még, hogy nem sok csapat fut ezen a versenyen változatlan összetételben ötödik éve.

Nem tudom, hogy túl nagy kérés-e egy megkülönböztetett színű rajtszám (nem kell piros, mondjuk a lila is tökéletesen megfelelne) e kevés számú csapat versenyzőinek, némi magyarázattal a szpíkertől az egyes versenynapokon a mi nem szigorúan fizikai teljesítménnyel kapcsolatos, de állandó visszatéréseink által mégis nagyon elkötelezett részvételünkről.
Ha ez így nem megoldható, akkor még mindig kérjük, hogy gondoljátok át, hogy talán valamilyen egyéb formában be lehet-e csempészni ezt a kis motívumot a rendezésbe. Nem a feltűnési viszketegség hajt minket, tudjuk, hogy ezen a versenyen annyi mondanivaló van mindig, mint a tenger (szerencsére!), nem akarunk nagy szeletet és túl nagy nyilvánosságot kihasítani, éppen csak egy pici jelzés valahogyan a programban tökéletesen elegendő lenne. És nem is feltétlenül magunk miatt, hisz másoknak is példa és tapasztalat lehet, hogy létezik ilyen.

Zsolti, Zoli és Gábor nevében is a TRIASZ IC tollforgatója

Gyuri

Kocsis Árpád válaszolt is a csapatnak:

Sziasztok!

Szívemnek nagyon kedves levelet írtatok, köszönöm!

Tényleg nem sok csapat van állandó összetételben. Hirtelen nem is tudom, hogy van-e másik.
A versenyen sokszor elmondja majd Attila, hogy íme a csapat, a barátok...
Gondolkozunk, hogyan lehetne a rajtszámon vagy egy spéci hátsó rajtszámon feltüntetni ezt a ritka tényt.

Még egy reagálás tőlem erre a mondatotokra:
"Csak csendben áruljuk el, hogy a teljes összeget is kifizettük volna, vagyis az üzlet szintjén velünk kicsit mellényúltatok, viszont a sportszeretet és a motiváció vonatkozásában azért mesteri húzás volt mégis, és nagyon köszönjük."

Egyáltalán nem érezzük, hogy mellényúltunk volna. Talán, illetve remélem, látszik a BSI-n, hogy nem csak az üzletileg megtérülő dolgokat csinálja. Ha így lenne, akkor el se kezdtük volna a Szupermaratont, nem futnánk fel immár 15. éve a Kékesre, nem mennénk novemberben a Balatonhoz, nyáron a Velencei-tóhoz stb., stb. És nem lenne Spuri Futómagazin se.
Ezt a munkát csak üzleti megközelítéssel nem lehet csinálni. A sok hétvége, a versenyek előtti rengeteg túlóra csak olyan munkánál elviselhető, amit nem csak munkának éreznek a kollégák. Én úgy érzem, hogy ez meg is látszik az eseményeken, hogy ti résztvevők érzitek a szervezők (állandó és alkalmi munkatársaink) elkötelezettségét.
De ne féljetek, jövőre fizethettek megint teljes díjat! :-) Aztán majd 2017-ben, a tizediken megint kitalálunk valami jópofát. Azért a 9.-en majd figyelmeztessetek, hogy a "mindatízszer azonos csapatokra" külön is gondoljunk. Csak nem változtattok addig!

Őszintén kívánom, hogy így legyen.
Sérülésmentes felkészülést kívánok nektek!

Futótársi üdvözlettel,
Kocsis Árpád