Isten éltesse Marika!

 

Ki sem látszik a teendőkből. 'Nemrég vettem egy tízezer forintos bérletet a szigetre - meséli-, hogy ott minél jobban felkészülhessek a Vivicittára'. Megállás nélkül úton van Budapest és Gödöllő között. Nem könnyű vele időpontot egyeztetni. Most például egy rádióinterjúra készül.

'Hétfőn a Katolikus Rádióban fogok szerepelni, a Vivicittáról kell majd mesélnem' - mondja.' Lesz miről, hiszen majd mindegyiken futottam. Jó lenne tudni, mit kérdeznek majd, olyan izgalmas. Megigérem, összegyűjtöm a Vivicittás emlékeket, mindig mindent eltettem ezekről a versenyekről. A maratonokhoz képest igazán nem megerőltető a táv, most a 7 km-en indulok. Maratonból 2010-ben futottam az elsőt, majd 75 évesen Rómában a másodikat.' Most is siet. Alig va rá ideje, hogy végig hallgassa a mondandómat a telefonban. 'Tetszik tudni Marika, ön az eddig nevezett legidősebb hölgyversenyző az idei Vivicittán- mondom. 'Nem lep meg, hozzászoktam ehhez az elmúlt években. Ma vagyok 78 éves - jegyzi meg csendesen, de ez semmi, addig nem nyugszom, míg a 80.-on is ott nem leszek a szezon nyitányán a rajtnál.'. Meg még azon is túl, teszem hozzá. De már rohan is tovább, nem is tudom, hogy ezt még meghallotta-e.

Ezért most jó hangosan kiáltom - szerintem sokunk nevében -, Isten éltesse Sztarenszky Marika! Találkozunk jövő vasárnap a Vivicittán.

Dobor Dezső