70 évesen a 12. Budapest Maratonjára készül a négyszeres nagymama

Elkezdeni futni soha nem késő, abbahagyni pedig nagyon nehéz, ezt igazolja Tanácsné Gabriella példája, aki idén nyáron ünnepelte a 70. születésnapját, így a maraton mezőnyének legidősebb hölgy versenyzője. Szombaton pedig ismét nekivág a 42 km-es távnak.

Mikor kezdtél el futni?

1998-ban mentem el először futni. 54 éves voltam akkor és már közelgett a nyugdíj, ettől kicsit megijedtem, így elhatároztam, hogy valami újat kell kipróbálnom, és nem utolsó sorban szerettem volna pár felesleges kilótól megszabadulni.

Milyenek voltak az első méterek?

Többen mondták, hogy az elején nehéz lesz. Amikor elkezdtem kocogni az maga volt a fulladásos halál, de egy kis idő elteltével már félóráig bírtam folyamatosan futni, és nem mellékesen fél év alatt 12 kg-tól megszabadultam. 1999-ben pedig lefutottam az első félmaratonom, 2000-ben pedig az első maratonom. Monspart Sarolta mondta egyszer, hogy elkezdeni futni soha nem késő, ez a mondat az elejétől kezdve inspirált.

Mennyi időt tudsz a futásra szánni hétköznaponként?

Négy unoka mellett nem egyszerű, de amikor csak tehetem elmegyek futni, részt veszek kisebb versenyeken, vagy túrázok. 2013-ban összesen 2204 km-t teljesítettem, de az átlagom egy évben kb. 1600 km. Ennek ellenére nincs pontos edzéstervem, ösztönösen csinálom, úgy szoktam magam definiálni, hogy örömfutó vagyok.

Az elmúlt 16 évben rengeteg versenyt teljesítettél, nem csak itthon, hanem külföldön is.

Kislányként vidéken nőttem fel, és mindig arról álmodoztam, hogy valami nagy dolgot viszek majd véghez, ezért büszke vagyok arra, hogy 2000-ben Budapesten a félmaratonon korosztályomban első, a maratonon pedig harmadik lettem és így dobogóra is állhattam. De futottam már Párizsban, Rómában, Monacóban és Berlinben is. Az országhatáron túli versenyek közül a párizsi helyszín áll legközelebb a szívemhez, ugyanis franciatanárként Párizs szerelmese vagyok. De jelenleg minden erőmmel a szombati megmérettetésre koncentrálok, most vágok neki 12. alkalommal Budapesten a 42 km-es távnak, a 16 év alatt pedig ez lesz a 19. maratonom.

Mi fogott meg a futásban annyira, hogy a mai napig szerves része az életednek?

Amikor futok, azt érzem, hogy szabad vagyok, és közben a természetben, jó levegőn lehetek. Ezen kívül a futás kapcsán sok kedves emberrel ismerkedtem meg, és megannyi érdekes emberi sorssal találkoztam. Nem utolsósorban pedig egészségesen és fitten tart, amivel nemcsak magamnak teszek jót, hanem az egész családomnak is. De azt megfogadtam, hogy csak addig futok és versenyzek, ameddig örömet okoz, és szintidőn belül meg tudom csinálni az adott távot, ez lesz a célom szombaton is.

(Fotó: futas.net)

fb share