Nemes Attila, avagy Atillosz emlékére

Nemes Attila (1943-2018)

Nemes Attila, vagy ahogy a futótársai ismerték, Atillosz nemrég hagyott itt bennünket.

Afféle igazi bohém volt, emberként, futóként és művészként egyaránt. Pilisvörösvári faházikójában úgy élt, mint egy nomád, víz a kerti csapban - nyáron meleg, télen hideg... Ám mégsem egy remete képe bontakozik ki a régmúltból! Tagja volt a Megszállottak Klubjának, hatszor teljesítette sikerrel a Spartathlon két és félszáz kilométerét, és tízszer a Budapest Maratont. Ennél persze sokkal több rendezvényen ért célba hosszabb-rövidebb távokon.

Szeretett versenyezni, bár nem tartozott a gyors futók közé, ám a táv végére - bármilyen hosszú is volt az - valahogy sosem lassult le.

Imádott mesélni futás közben, mindig hajmeresztő dolgok történtek vele. Az egyik maraton reggelén például későn ébredt, nemigen maradt ideje készülődni, úgyhogy ami a keze ügyébe került: futócipő, gatya, mez, azt felkapta és rohant is a buszhoz. Odaérve a rajthoz vette csak észre, hogy felemás cipőt sikerült hoznia. A jobbos, balos stimmelt, de az egyik adidas, a másik asics. Nem problémázott, és rajta kívül senkinek sem tűnt fel, hogy az "alacsony, barna férfi felemás cipőben" futotta le a 42 kilométert.

Művészként is jegyezték, szobrai közül néhány Balatonfüreden a Tagore sétányon látható, a Hotel Annabella előtti réten.

Utolsó tíz évében eltűnt az utcai futás világából, 2007-ben még van félmaratoni befutóideje, 2008-ban a Vivicittára, 2011-ben a Budapest Maratonra nevezett, de már nem jött el. 75 éves múlt február 19-én...