Két érdekes kutatás - ultrások agya és futók térde

Pusztítja az agyszövetet az ultrafutás?

Nagyszabású kutatási projekt keretében vizsgálták a TransEurope extrém ultraverseny résztvevőit különféle fizikai/fiziológiai paraméterek változásait kutatva és többek közt azt figyelték meg, hogy a résztvevők nem csupán súlyuk, de szürkeállományuk kb. 6%-át is elveszítették a 4487km hosszú verseny teljesítése alatt.

A kutatást a 2009-es verseny alatt és után végezték és MRI vizsgálatok sorozatával igyekeztek feltérképezni az agyban bekövetkező változásokat (méret, ödéma, sérülés, stb). Összesen 15 futó egyezett bele, hogy a verseny előtt, közben 2 alkalommal és 8 hónappal a verseny után MRI vizsgálatnak vessék alá. Néhányan feladni kényszerültek a versenyt, így végül 10futót tudtak vizsgálni 3 ellenőrzőpontig és hétnél sikerült a későbbi ellenőrző teszt is.

Az eredmény 6százalékos jelentős szürkeállomány csökkenést mutatott - pusztán a korral kb 0.2% -kal csökken a szürkeállomány évente, így a két hónap alatti 6% jelentősnek számít - ám a 8hónappal később elvégzett teszteken már visszaállt az eredeti állapot, tehát az extrém terhelés okozta csökkenés visszafordítható. Agysérülésre utaló nyomokat nem találtak.

A "futótérd" okozója talán mégsem a combizomzat

Közvélekedés szerint a "futótérd" néven ismért térdfájdalom - melyet az orvosok patellofemorális fájdalomnak hívnak - kiváltó oka a négyfejű combizom nem kielégítő működése vagy gyengesége. Belga kutatók megpróbálták tesztelni ezt az elméletet.

A kutatásban résztvevő egyik csoport 46 térdfájdalommal küzdő futó volt, a kontrollcsoport 30főből állt. Mindkét csoportal guggulásokat végeztettek, ugyanis ha igaz az eredeti feltevés akkor ennél a gyakorlatnál a térdproblémás futók combizma másképp kell működjön, mint az egészségeseké. Ám semmi ilyesmi nem történt. Az elvégzett mRI vizsgálatok alapján mindkét csoport négyfejű combizma hasonlóképpen működött a gyakorlatok alatt, amely eredmény az alapfeltevést cáfolja.

Valószínűnek látszik tehát, hogy az egyébként is terjedő elmélet, miszerint a "futótérd" és több más tipikus túlterhelés jellegű sérülés okát nem közvetlenül a fájdalom jelentkezésének közelében kell keresnünk, hanem a csípő körüli izmok gyengeségében és az instabilitásban. Feltételezett, hogy a térdkalács azért mozdul ki az ideális mozgás síkjából, mert a csípő nem elég erős, hogy megfelelően kontrollálja a lépések során a térdkalács maximális mozgástartományát.

Forrás: Edzésonline

fb share