Ultrabalaton belülről

Húzza a lábát, véres a trikója... Mégis miért? Mi értelme van ennek?
Héjja Péter UB beszámolója

Ahogy Pula Tomi mondta:"megint öregebb lettem 212 kilométerrel", azaz ismét sikerült célba érnem, idén is teljesítettem az Ultrabalatont. Fontos volt ez nekem, ugyanis a tavalyi év után mindenképp ki akartam deríteni, hogy ez most csak egy véletlen volt, vagy pedig tényleg van mit keresnem ezen az úton.

Az idei felkészülésem a tavalyihoz képest annyiban módosítottam, hogy megpróbáltam még kevesebbet futni. Nem akarom senkihez hasonlítani magam, de az ember keresgél. Hallok ezt-azt. Hallom, hogy Lubics Szilvi 8000 körüli évet fut. Hallom, volt olyan is, hogy Lőw András két Spartathlon között alig 1000-et. Itt nincsenek írott szabályok, mindenkinek magának kell kitapasztalni, hogy a legjobb. Ez egy nagyon hosszú folyamat, és én, a sportéletben eltöltött negyedik szezonommal még nagyon az út elején vagyok. De igyekszem sokat kísérletezni, új dolgokat próbálgatni, mert szerintem mindig azok az emberek jutnak majd előrébb, akik mernek változtatni. Mernek dönteni, és odaállni a döntésük mögé teljes egészében.

Az UB felkészülési tervem az volt, hogy a hétköznapokon 10-15 km közötti távokat futok, lehetőleg minden nap, a hétvégéken, vagy pedig a hétvégi versenyeken megfutom a szükséges hosszúkat. Ez működött is egészen áprilisig, de akkor egy elhúzódó szövődményes influenza miatt majdhogynem benulláztam a hónapot. Nem mentem a betervezett sárvári versenyre, viszont helyette végigizgulhattam a májust. Borzalmasan izgulós vagyok. Nem tudtam hogyan lesz az UB-n. Nem volt 6 óránál hosszabb a lábamban.

Én nem szeretek odaállni egy versenyre nagy arccal. Fontos hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem, tudjam, mindent megtettem a célért. Persze továbbra is azt mondom, ekkora távokat nem lehet teljes bizonyossággal tervezni, de mégis, ha azt, amit tudtam becsülettel beletettem, nyugodtabban alszok a verseny előtti éjjelen.

A futás e fajtája véleményem szerint hatalmas tűrőképességet igényel. És most elsősorban nem a testi, inkább a lelki oldalára gondolok a műfajnak. (és persze a hozzátartozók képességeit külön kiemelném!) Tűrni, amikor fáj. Tűrni, amikor már unod, ha éget, ha dörzsöl, ha meleged van, ha eláztál. Tűrni, amikor már mindenből eleged van, és akkor jóízűen belehúzni a meleg vizes kulacsba.

Tovább a teljes cikkhez a Mozgásvilág oldalára

fb share