Zavaros Eszter operaénekesnő is rajthoz áll a Telekom Vivicittán

Az Operaház művészei nemcsak a színpadon érzik otthon magukat, hanem futócipőben is. Zavaros Eszter operaénekesnő három éve rendszeresen indul futóversenyeken az Operaház "színeiben". Idén, a 32. Telekom Vivicitta Városvédő Futás 10 km-es távján teszi próbára magát.

Az operaénekesnő így mesélt a vasárnapi megmérettetésről:

Tudtad, hogy ennek a távnak az érmén az Operaház látható?
Nem, de nagyon örülök neki, ettől még inkább emlékezetes lesz az idei verseny.



Emlékszel milyen volt az első verseny, amelyen indultál?
2014-ben a Spar Budapest Maratonon az Opera váltójában én voltam a befutó ember. 12 km-et futottam, aznap este pedig előadásom volt, emlékszem, hogy alig bírtam felmenni a színpadra az izomláztól. Azóta figyelek arra, hogy közvetlen a verseny napján, este ne legyen szerepem. Idén szerencsém van, a délelőttin kívül más fellépés nem lesz aznap. Szombaton este még Flaminiát éneklem Haydn Élet a Holdon c. vígoperájában, majd már csak a vasárnapi rajt lebeg előttem.

Miért választottad ezt a mozgásformát?
Gyerekkoromban a sprintfutás érdekelt, és jó is voltam benne, de utána sokáig nem foglalkoztam ezzel a sporttal. Aztán 2013-ban diétába fogtam, és úgy éreztem a rendszeres futás még inkább segíthet ebben. Ezen felül kolléganőm, Miklósa Erika, aki igazi nagy futó, rengeteget mesélt az ezzel kapcsolatos élményeiről, és ez is ösztönzött arra, hogy kipróbáljam. Együtt is futottatok már?
Igen, csapatban és egymás mellett is. 2014-ben Erika, ugyanabban a váltóban volt a kezdő ember, ahol én a befutó. Egy évvel később pedig egy alapítvány szervezésében egy gyengén látó lányt kísértünk mi ketten, és így futottunk 7 km-t, ami fantasztikus élmény volt számomra. Remélem lesz még hasonló alkalom a jövőben is.

Mi motivál futás közben?
Az embert a versenyszellem hajtja. Én általában valahogy mindig lemaradok a rajtnál és utána kezdek előzésbe, így ott mindig van motiváció. Ugyanakkor szeretném azt elérni, hogy úgy érezzem miután teljesítettem a távot, hogy ez egy jó futás volt. Ez az érzés nálam egy évben csak egyszer-kétszer jön elő, mert nincs mindig katarzis, de engem az is hajt minden méteren, hogy most igazán átéljem a jó futást. Aztán egyszer talán jöhet majd a 21 km is.
(ma)