Félmaratont futni sosem késő

Tizenöt maratont és tizenkét félmaratont tudhat maga mögött a főváros XVI. kerületében élő 66 éves Tanács Jánosné, aki mindössze 12 évvel ezelőtt kezdett el sportolni. Most ott lesz a 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaratonon is. Az egykori magyar, orosz, francia, rajz és dráma szakos általános iskolai tanár jelenleg sem pihen: három unokájával rengeteget foglalkozik, sőt a legnagyobb unoka 6 éves kora óta elkíséri a nagymamáját a futóeseményekre.

- Miért kezd el valaki 54 évesen futni?

- Az a 72 kiló volt a bűnös, amit a mérlegre állva nyomtam. Éreztem, ez így nem mehet tovább, de az is közre játszott, hogy közeledett a nyugdíj, és miután nem bírom a tétlenséget, keresni akartam valamit, ami leköt és motivál. Az első száz méterem megtétele után szó szerint hulla voltam, de nem adtam fel. Egy év alatt leadtam 12 kilót, és bele is szerettem a futása. Jó ideig azt hittem, lehetetlen lefutni 12 kilométert egyszerre, a T-Home Vivicittá azonban meggyőzött arról, mégiscsak van rá esély. Imádtam a verseny dallamos elnevezését és a hangulatot, ami körülvette a versenyt.

- És a félmaratonra mikor gondolt először?

- Valójában sosem akartam én ilyen nagy távokat futni, mégis nekiveselkedtem. Először a 21 kilométert futottam le még 1999-ben, aztán Németh Lajos felhívására csatlakoztam a maratonistákhoz. Abban az évben eltörtem a bokám, mindössze augusztusban kezdtem el a felkészülést a távra, mégis sikerült. Hihetetlen élmény volt, hogy éppen a szintidő alatt, 5 és negyed óra alatt értem célba. Nem volt könnyű menet, többször éreztem, hogy nem bírom tovább, de küzdöttem az utolsó méterig.

- Tanárként mennyire tudott hatni a diákokra a sportot illetően?

- Ilyés Gyula szavait idézném, aki szerint a példa ereje a legnagyobb erő. Míg az iskola tornatanárának még potya ötössel, vagy éppen szigorral sem sikerült rávennie a diákokat, hogy nevezzenek bármilyen futóversenyre, addig én magyarórán elhintettem a lehetőségét, és máris tömegével özönlöttek a kicsik. Nem volt kötelező, mégis ott akartak lenni, és sokan nem is hagyták abba egy versenynél.

- Hol szokott gyakorolni a megmérettetések előtt?

- Rendszeresen futok Sashalom csendesebb utcáiban, vagy a Szilas- és a Rákos-patak mentén. Emellett rengeteget túrázom, és bizony az ilyen hegymászós napok hihetetlen erőnléttel vértezik fel az embert. Tavaly 30-40 versenyre neveztem, 1700 kilométert futottam és az elmúlt években ott voltam többek között a párizsi, a római, a firenzei, a monacói és a berlini nagyversenyeken is.

- Mi a legkedvesebb emléke a Nike Budapest Félmaratonról?

- Néhány évvel ezelőtt volt a versenynek egy felhívása: "Legyen saját nyulad!" Én a hátamra erősítettem egy táblát, amire egy rugós nyuszis kulcstartót tettem, és ezt írtam mellé: "Nekem is van saját nyulam, neki pont jó ez az iram". És ezt szó szerint is értem. Sosem akartam meghalni a pályán, csak jót szórakozni.