A FARSANGRÓL | 2006/01/13 |
Már egy hete a farsang
időszakában vagyunk. Mi ez az ünnep? Honnan kapta a nevét, és hogyan alakult
ki? A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom - akárcsak a karnevál - a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző, húshagyókeddi éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=böjtölés; Nacht=éjjel). Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei farsangi köszöntő refrénje, amelyet Kodály Zoltán jegyzet fel 1909-ben: “Agyigó, agyigó, fassang, fassang!” Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész, másfél hónapos időszak jelölésére szolgált. (Más értelmezés szerint a farsang neve a német fasen, faseln: mesélni, pajkosságot űzni, szóból ered.) Az
év ezen időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat,
zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás
jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték,
a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt
gladiátorviadalokat is. Latin nyelvterületen a 'carneval' szó a
farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint
azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám,
álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt.A római farsang lóversenyeiről (Corso) is híres volt. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Spanyolország-ban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkívüli fényes álarcos felvonulások a divatosak. A Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkosságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezdték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf. A
mai napig őrzi a farsangi hagyományt a Velencei karnevál, amely
külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja.
Ahogy a maszkviseletből megszületett a színház, a velencei karnevál is
azt sugallja, hogy az egész világ nem más, mint hatalmas színjáték. Farsang
idején Velence a színpad, álarcosai pedig a szereplők. Milyen szokások éltek és élnek a Kárpát-medencében a farsangi időszakban? A
vízkeresztet követő első hétfőnek regélő hétfő volt a hajdani neve.
Megjelölése bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás
értelmét, de ezen túlmenően valószínűleg utal a szerencsés évkezdésre,
a ter- mékenységet, boldogságot biztosító jókívánságokra is, akárcsak
a nyugat-magyarországi regölés. (Forrás: Kalendárium - Molnár V. József) E
nap időjárásáról a termésre, a gazdaság kilátásaira következtetett a régi
falu népe. A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását,
a szélvihar háborút. Szentesen azt tartják: "Hogyha szeles pálfordulás,
akkor leszen hadakozás". A csanádapácaiak szerint, ha szép, derült
az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből
már eltelt. Klárafalván e napon megpiszkálták a ludak fenekét, hogy szaporán
tojjanak. Az öregasszonyok Magyarbánhegyesen azt kérték Páltól, hogy "fordítsa
meg a rostát". A székesfehérváriak mondásában:
"Pál: fele kenyér, fele bor". Az elmúlt év termésének fele
ekkorra ugyanis már elfogyott, a másik felét a tavaszi újulásig nagyon
beosztották a módos családok is. Zalaszentbalázson így módosult e vélekedés:
"Fele kenyér, fele széna, fele fa". Somlóvidéken azt
tartották, hogy e napon a határban minden esztendőben valaki megfagy,
a tél megköveteli az áldozatát. Nem lehetetlen, hogy az átfordulás ősi
emberáldozata maradt fönn ebben a vélekedésben. Halál nélkül nincs megújulás.
E nap terményvarázsló szokása volt, hogy a hagymadugványos tarisz-nyát
fordítva akasztották vissza, s megfordították a szögön a szitát. A lakodalmak, a háromnapos vigadalom és rítusrend általában
hétfőn vagy szerdán kezdődött. A régiségben a legtöbb lakodalmat farsang
végén tartották. Valamikor a szombat estétől
húshagyó kedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét
hátralévő részének csonkahét volt a neve. Húshagyót néhol sonkahagyónak
is mondták, a hamvazószerda vidékenként kapott más-más titulust: pl. hamvas
böjtfő, böjtfakadó, de csak a száraz és fogöblítő szerda népi eredetű.
Csütörtöknek pedig csonka, zabáló, torkos, dobzódó a neve, mert akkor
felfüggesztették a böjtöt, hogy a farsangi maradék elfogyjon. A farsang
farkát előző kövér csütörtök sonka- és kocsonyafőző, meg száraztészta-sütő
nap volt, de estefelé már látogatónap is. Gonoszűző, tisztulatot adó, termésvarázsló
a farsang farkának minden szokása. Ilyen a zajos kongózás,
hajnalozás, az állakodalom, a hamis bíróság, a tréfás temetés, amely a
falu bűneinek eltemetésével együtt a tél "elhantolása" is; de
ilyen a turizás, sardózás, a turka, a busó, és kuka (dőre) járás is. Régen
ide tartozott a legény és lányavatás kemény próbája is; de a fiatalasszonyok
és lányok életvesszővel való meg-ütögetése és az állatok zabáltatása,
körülfüstölése csakúgy. A hajdan volt farsangokon elszabadult a pokol,
a régi törvényt szüntették meg, hogy a negyvenhat napos penitencia majd
az újat hozhassa. Sokfelé ismeretes a tuskóhúzás. Bekormozott képű legények tőkét húznak maguk után a falú utcáin. Végül aztán megszégyenítésül valamelyik pártában maradt lány kapujához kötik. A néphit ugyanis szégyennek tartja, ha valaki házasulandó létére kimarad a farsangból, azaz nem házasodott meg a legalkalmasabb időben, és így vétkezett a tavasz kozmikus törvénye ellen. Ma már a technika fejlődésének, a tömegkommunikáció elterjedésének,
vagy a kor szellemének köszönhetően szinte alig van olyan település, ahol
a jelmezes maskara öltésen kívül még él valamilyen szokás. Ma a bálok
divatját éljük, melyek egyre több helyen, egyre több újdonsággal állnak
elő. Forrás: http://www.unnep.mentha.hu/farsang.htm |