Arthur király - Beszélgetés a világ egyik legjobb edzőjével, Arthur Lydiard-dal / Vesrseny a város felett / A cipőfűzés művészete / Hölgyek nyeregben - Lányok, asszonyok, a kor nem akadály! / Triatlon egzotikus tájakon: Kanári-szigetek, Hawaii, Nizza / Ha május, akkor kerékpár

A melltartó sem mellékes
Ha melltartót keresve a boltok roskadásig tömött polcai között bolyongunk, bizony nehéz helyzetben vagyunk. Hát, mégha elmondjuk, hogy sportoláshoz, futáshoz szeretnénk megfelelő fehérneműt választani.
Hatalmas a kínálat az olcsótól a drágáig, az egyszerűtől a csipkés szexiig és többnyire fogalmunk sincs, hogy milyen szempontok alapján válasszunk. Az üzletben legfeljebb csak annyit érzünk, hogy kényelmes vagy sem.

Rovatcím: Futó iskolák „Az az egyszer mikor jön el?.”
A gyermekek nevelése manapság leginkább az iskolákon belül, az oktatással együtt történik. Ha csak azt a két időmennyiséget hasonlítjuk össze, hogy a tanulók mennyi időt töltenek el az iskolában, és mennyit otthon a szülőkkel, kiderül, hogy ez az intézmény mennyire meghatározó egy gyermek életében.

A kezdetektől a „Gellért-csúcsig”
Március 12-én közel háromezren azzal a gondolattal ébredtek, vajon esik-e. Így volt ez a Gellért családnál is. - Remek futóidő van! - bíztatta a családfő a többieket. Az anyukát a teendői először a konyhába szólították, a fiúk pedig - szinte már rituálissá vált módon - elkezdték a csomagolást a sporttáskába. Így van ez már hosszú évek óta szinte minden hétvégén. Ezen napon a táv rövid volt, így nagyon hamar célba ért mindenki. Ragyogó napsütésben, a csodálatos város látképében gyönyörködve a Gellért-hegyen beszélgettem a Gellért család három tagjával.

Holtpont
Űzném magam át e pontom,
Tudom jól, ez a holtpontom.
Lábam jobbra, balra kacsáz,
Megint elhagy egy futótárs...

Fejem kaptár, kába dongás,
Szemem párás, léptem vánszorgás.
Kifult szívem zihálva rebben,
Zsibbadtan hull alá a kezem.

Agyam kifacsart spongya,
Futnék, de már nem tudom hova.
Tüdőmnek szűk e katlan,
Ez a holtpont kibírhatatlan...

Már csak a bíztatás visz tovább,
A vízió, hogy a célt szakítom át,
Ezzel kishitű lelkem, mint vassal vértezem,
Már csak ez segít, nem az értelem.

Pereg a dob, biztat, szinte űz,
Most felcsap bennem újra a tűz.
Futok, s lám a mögöttem a holtpont,
Már csak egy messzi, távoli pont...
Gera Sándor

Mesélő mérföldkövek (VI.)

Nurmi és legyőzői

 „Többen feladták a versenyt, összeestek a kimerültségtől. Nurmi, mintha nem is futott volna, frissen érkezett a célba. Nyugodtan felhúzta „Suomi feliratú melegítőjét. Mikor nyilatkozatra várva körülsereglették az újságírók, beszéd helyett nagyhírtelen elvágtázott közülük

Csaplár András: A távfutás hősei, 1954

Elért mindent, amit hosszútávfutó remélhet! Három olimpián kilenc aranyérmet, három ezüstérmet nyert! Huszonkilenc világcsúcsot állított fel! Neve legenda, mítosz, fogalom. Nemzeti jelkép, akinek még életében szobrot állítottak. Különös, kevésbeszédű ember volt, aki helyett eredményei beszéltek. Az újságíróknak nem nyilatkozott, inkább elfutott előlük. Edzésmódszerét senki sem ismerte, így nem is tudta utánozni. Utolsó országos csúcsa több mint 70 évig, 1996-ig állt fenn!

Paavo Nurmi kisgyerekkorában, tizenegy évesen kezdett futni. 14 évesen 10 percen belül futotta a 3000 métert! Felkészülési tanácsokat, edzésterveket a stockholmi olimpia háromszoros bajnoka, Hannes Kolehmainen küldött neki. 19 éves korában bevonult katonának, ami csak előnyére vált. A hadseregben minden szükséges segítséget és támogatást megkapott a sporthoz. Naponta kétszer edzett, reggel 10-12, délután 6-7 óra között futott. Más források szerint napi négy edzést is tartott! Megint mások azt állítják, hogy késő ősztől kora tavaszig, azaz hat hónapon át nem futott.

A „repülő fin kilenc olimpiai aranyának története meghaladná nemcsak cikkünk, hanem egész sorozatunk kereteit is. Ezért - kissé talán rendhagyó módon - most azokról szólunk, akik nagyritkán elébe kerültek.

1920-ban Nurmi már esélyesként utazott az antwerpeni olimpiára. Az 5000 méteres döntőben azonban egy húszéves francia fiatalember személyében kemény ellenfélre akadt. Joseph Guillemot megjárta a világháború poklát, csaknem gáztámadás áldozata lett, de csodával határos módon meggyógyult, sőt! Nurminak ekkor még nem volt elegendő versenytapasztalata, a célegyenesben a francia futó elhúzott mellőle és négy másodperccel a finn előtt ért célba.

Nyolc évvel később, túl a párizsi négy aranyon, az amszterdami olimpián honfitársa, ugyancsak négyszeres olimpiai bajnok Ville Ritola volt legnagyobb vetélytársa. Kettejük között dőlt el az 5000 méteres olimpiai bajnoki cím sorsa. Rossz nyelvek szerint „turpisság volt a dologban, mert Nurmi tudta, ez Ritola utolsó nagy versenye és ezért hagyta, hadd győzzön. A valóságban Nurminak még a második helyért is keményen meg kellett küzdenie, az angol Wide a célban csaknem befogta. Nurmi a verseny után hosszasan ült a fűben, még sosem látszott ennyire kimerültnek.

Ezekben az években megszokott volt, hogy a hosszútávfutók rajthoz állnak 3000 akadályon is. Hiányosabb ugrótechnikájukat nagyobb gyorsaságukkal ellensúlyozták. Amszterdamban az olimpián hármas finn győzelem született. Nurmi 2000 méternél hagyta, hogy elmenjen tőle honfitársa Toivo Loukola, és csak a svéd Andersenre ügyelt, az meg ne szökjön. Végül teljes diadal, hármas finn győzelem született, Loukola győzött Nurmi előtt.

1925-ben amerikai körútján 55 versenyen állt rajthoz. Legnagyobb ellenfele a fedett csarnokok dohányfüstös levegője volt, csak kétszer nem győzött, nem az erősebb ellenfelek, hanem gyomorbántalmai miatt.

1929-ben Berlinben 1500 méteren állt rajthoz. A Charlottenburg-i stadion 30 ezer nézője tombolva ünnepelt, amikor látta hogy Otto Peltzer, a német bajnok fordul elsőnek a célegyenesbe és nyeri a versenyt - Nurmi előtt.

Legfájóbb vereségét azonban nem a sportpályán szenvedte el. A sport bürokratái, a NOB hivatalnokai támadtak ellene. Nurmi Los Angelesben, az „angyalok városában ugyanarra készült, mint honfitársa Hannes Kolehmainen 1924-ben: az olimpiai marathon megnyerésével szerette volna feltenni a koronát pályafutására. Intrikusai azonban korántsem voltak „angyalok”. A támadások hátterében Avery Brundage, az Amerikai Amatőr Atlétikai Unió, (1929-től a NOB elnöke) állt. A NOB „híres-hírhedt amatőr paragrafusának megsértésével vádolták, miután elfogadott egy csekket egy amerikai sportszervezőtől. Manapság, amikor még a háztömbkörüli versenyek is pénzdíjasak, nevetségesnek tűnhet számunkra a vád. Ám a '30-as években az olimpiai eszme nemes, de már tarthatatlan ideája drámai módon került szembe a mindennapi gyakorlattal. Holott évek óta nyílt titok volt, hogy az élsportolók nem ingyen versenyeznek. Bevételekre kellett szert tenniük, hogy fedezhessék kiadásaikat, a felkészülés és az utazás költségeit. Gondolniuk kellett a pályafutásuk befejezése utáni időszakra is. A rajtpénzt a további nyereség reményében a versenyrendezők fizettek ugyan, de nem önzetlenül, hiszen ők is profitálni akartak a sportból. Rendszerint megtalálták számításaikat: ahol Nurmi rajthoz állt, megteltek a széksorok, telt ház előtt zajlottak a versenyek.

Nurmi vétett tehát az olimpia amatőr szabályzata ellen, és a NOB örökre eltiltotta. Ki tudja, győzött volna vagy sem, ha engedik elindulni. Maratoni felkészülése során egy 40,2 km-es országúti versenyen 2:22 alatt ért célba, ami kb. 2:29-es maratoni időnek felelt volna meg. Az olimpiai bajnok az argentin Juan Carlos Zabala lett, 2:31:36 mp-es idővel.

Vétett persze sok más sportoló is az amatőr szabályzat ellen. Honfitársait éppen a NOB elnöke védte meg, kijelentve, senkinek sincs joga beavatkozni amerikai belügyekbe. De a kanadai Percy Williams sem kapott eltiltást, amiért az olimpiai győzelméért 20 ezer dollárt és egy autót kapott.

Az idő messzeségében a vereségek emléke elhalványul, a győzelmeké megmarad. Paavo Nurmi, a „repülő fin” kilenc aranyérmével, a köréje fűződő legendákkal örökre beírta magát az újkori olimpiai játékok történetébe, az atlétika aranykönyvébe.

Nagy Gábor Ádám

(folytatjuk)