Maraton staféta ismeretlen csapatársakkal

Egy sérülésnek köszönhetően a fia kérésére vállalta el a maraton stafétát SPAR Budapest Maratonon Möbius Zsuzsa, aki néhány nappal a rajt előtt még nem is találkozott személyesen csapattársaival. A siófoki futó számára a félmaraton kihívást jelent, de mint mondta, ez egy olyan próbatétel, aminek mindig szívesen nekivág.

- Hogyan kerültél alig néhány héttel a verseny előtt a váltó tagjai közé?

- Márk fiam kollégáival és baráti körével több csapatot is nevezett a maratonra. Volt férfi, női és vegyes váltó is, azonban a sérülések átírták az eredeti forgatókönyvet, és megkért, ugorjak be valaki helyére. Magamtól meg sem fordult volna a fejemben, hogy nevezzek erre a megmérettetésre, elsősorban a novemberi siófoki idényzáróra készültem. Ennek ellenére rábólintottam a felkérésre, igaz a váltó tagjait még sosem láttam.

- Mennyiben kellett megváltoztatni az edzésprogramod erre a félmaratoni távra?

- Valójában semennyire, hiszen a táv ugyanaz maradt, csak november helyett október elején is futok egyet élesben. Egyébként ritkán futok, de ha nekivágok az edzésnek, akkor 15 kilométer az ideális táv. Szerencsére a Balaton sok lehetőséget kínál, ezért a reggeli edzések színhelye elég változatos. Olykor csatlakozik hozzám egy-egy futótársam, de zömmel egyedül készülök. Az egész családunk sportos: a futás mellett a bicikli, a duatlon és a triatlon is a bevált sportágak közé tartozik.

- Miért éppen a futás mellett kötöttél ki?

- Fontos dolognak tartom, hogy nem vagyok eszközökhöz kötve, és a helyszínválasztásban is szabadságom van. Ha úszni szeretnék, akkor adott az uszoda, de egy futásnak semmi sem szabhat határt. Mehetek egy salakos pályára, a hegyek közé, vagy egyszerűen az erdőbe. Mindig máshol, ez fontos, ahogy az is, hogy ki tudom kapcsolni az agyam az edzések alatt. Egy biztos, még sosem okozott gondot rávenni magam egy futásra.

- Készülsz valamilyen taktikával most vasárnapra?

- Taktikám nincsen, azonban kicsit tartok a váltótól, hiszen még sosem volt ilyenben részem. A 21 kilométer nem az ideális táv, de szeretem a kihívásokat, és bár mindig 2 óra alatt tervezem lefutni, 3-4 perccel valamiért mindig kicsúszok az időkeretből. Terveim között szerepel egy maraton is, nagyon szeretném még ötven éves korom előtt teljesíteni; ha a tél folyamán fel tudok készülni, akkor tavasszal nekivágok. A helyszín egyelőre még kérdéses, de nem zárom ki a külföldi maratonokat sem, ugyanis Magyarországon inkább ősszel rendeznek ilyen versenyeket, én azonban nyáron reggeltől-estig dolgozom, így elsősorban tavasz az ideális időpont.



fb share