|
|
Rávesszük egymást a futásra
Dibuz Sarolta nagyon szereti az utcai futóversenyek hangulatát. Szerinte a futók egy ilyen eseményen példát mutatnak az út mellett szurkolóknak is. A lányát már meggyőzte, együtt mennek a 16. Coca-Cola Testébresztő Női Futógálára.
- Mikor kötelezted el magad a futás mellett?
- Nagyon régóta futok, immár 25 éve. Azért szeretem, mert szerintem a legjobb sport arra, hogy megmozgassam magam, a súlyomat "kordában" tartsam, és főleg, mert időtakarékos, hiszen bárhol lehet csinálni, ráadásul kint a szabadban. 10-12 kilométeres távok voltak eddig a leghosszabb utcai versenyeim. Próbálkoztam már felkészülni félmaratonra, de még nem sikerült. Igazából mindig önmagammal versenyzem. Persze, próbálok minél jobbat, de nem az időre megyek.
- "Megfertőztél" másokat is?
- Úgy tűnik, hogy ragadós a példa, Dorottya lányom két éve veszi komolyabban a futást, és már túl van a félmaratonon is. Rivalizálás nincs közöttünk, vagy ha igen, akkor a szó legpozitívabb értelmében. Nem versenyzünk egymással, csak rávesszük a másikat a futásra. De ez egy jópofa dolog: együtt megyünk, utána még megbeszéljük. A versenyen viszont nem szoktunk együtt futni, mert úgysem tudnánk beszélgetni, meg mindkettőnknek megvan a saját ritmusa. Együtt indulunk, aztán a végén bevárjuk egymást. Sőt néha az unokatestvérem is velünk tart, a családban vannak néhányan, akik futnak, és eljönnek egy-egy versenyre is.
- Azt érezni a szavaidból, hogy nem törsz a világcsúcs megdöntésére.
- A jókedvért meg a mozgásért csinálom. Az időeredményem szerintem annyi lesz, mint szokott. Általában fél óra alatt teljesítek 5 kilométert. A versenyen azért mindig kicsit jobban megy, de ez természetes, nagyobb a lelkesedés, elragad a hangulat. Jó, hogy van bemelegítés, van néhány stand, ahol tanácsokat adnak, és nem csak a résztvevőkre gondolok, hanem azokra is, akik odatévednek véletlenül. Körülnéznek, hallanak olyan dolgokat az egészséges életmódról, amit más helyeken nem. Amit szinte a legjobban szeretek az ilyen versenyekben, hogy annyi embert lehet látni szurkolni az út mellett, és talán nekik is meghozza a kedvüket a futáshoz, vagy ha már mozognak rendszeresen, akkor még inkább megerősíti őket.
