SZENTIVÁNÉJI ÖRÖMFUTÁS A PESTI FUTÓ BESTIKKEL

Íme a Pesti Futó Bestik beszámolója a Szentivánéji futásról, melyet először ugyan a nagy eső miatt el kellett halasztani, végül mégis megtartották a Margitszigeten.

"Jó lenne egy mesebeli történetet írni tündérekről meg mindenféle manócskákról, hisz a sok-sok pára, amely belepte a szigetet, olyan hangulatot teremtett, mintha tényleg egy álomszerű, mesebeli világba huppantunk volna.

Nem számított senki arra, hogy az új időpont, új ajándékkal lep meg minket. Nem szakadt az eső, bár még az úton található pocsolyák mélységei tartották magukban a napok óta felgyülemlett vizet. Az este beköszöntével viszont alattomosan rejtőztek el, hogy egy-egy futó észrevétlenül bele tudjon lépni. Eljött az este, az elhalasztott Szentivánéj. Az éjszaka, a mesebeli nap hatására átváltoztak az emberek, tréningruhát öltöttek, s kikocogtak a szigeti víztoronyhoz. Fáklya mutatta az utat számukra, s a két besti már várta a nagy tömeget. Ekkor megszólalt a gong és a konferanszié: Tisztelt Közönség, a komédia kezdetét veszi! S a közelből felhangzottak az Evita kezdő akkordjai. A pára egyre sűrűbben telepedett a szigetre, a fáklyák fényeinél látszottak a futók kipirult arcai, akik a musical zenéjére és Zsu, ideiglenes boszi és hastáncos nő mozdulataira melegítettek be. Törékeny, kék színű fényrudacska lifegett a kezükben, amelyet a futás végéig maguknál tartottak. Elindultak a belső utakon, egy apró lámpa segítette útjukat, egy aprócska fénycsóva, amely a hatalmas nagy földnyaláb keskeny részét világította meg. Együtt tartott a csapat, de ha mégis lemaradt volna valaki, azt a "kék-fény" segítségével hamar megtalálták volna. A belső út megtelt örömmel és szeretettel, a mosolygós futók átváltoztatták a komornak tűnt környezetet. Néha-néha egy-egy kóbor jószág is arra vetődött. Kérdezte: mi járatban vagytok errefelé, ahol a madár sem jár? És tudták a választ, hisz aznap szenderült örök álomba Michel Jackson. Őérte futunk, ez egy Jako emlékfutás! Így vált örömből gyász, gyászból emlék, emlékből feltámadás! Szentivánéj éjszakája volt, amikor minden megtörténhet. Közel harminc percen keresztül futott a csapat együtt, s a sok pocsolyától és a testükre rakódott párától csurig vizesen végül a Don't cry for my Argentina című számra megérkeztek a mécsesektől és fáklyák fényeitől ragyogó "rajt-cél" állomáshoz.

A megfáradt izmok enyhülésére Julcsi Besti vezette a nyújtó-gyakorlatokat, hatalmas, (mint egy öreg fa ágai lettek volna ) recsegések mellett végül mindenkinek sikerült elvégeznie a kínzó nyújtás. És mennyivel könnyebb lett ezután mindenki! Már ugraniuk sem kellett volna a parázsugráshoz, szinte felröpítette őket a felfelé szálló szellő.

Mindenki kíváncsian várta, vajon hol lesz kijelölve a parázs? Ekkor azonban nagy dobozt hozott elő a fák mögül Feri-apó. Kis kezében alig bírta tartani a kincseket rejtő dobozt. Billeget jobbra meg balra. Kedves Futótársak, kezdetét veszi a sorsolás! És Feri-apó csukott szemmel mélyen nyúlt az ajándékok közé, és lélegzetvisszafojtva várta a számok húzását követően, vajon ki nyerte meg a kincseket? Ezen az estén mindenki nyert, mert mindenki számára volt egy meglepetés a varázsdobozban.

Mire mindenki eltette az ajándékot, a parázs készen várt, hogy ki-ki kívánságát keresve átugorjon rajta. És jött ez első, és jött a második, mind-mind nagyokat ugorva repültek a levegőben. Ezen az éjszakán minden megtörténhet, Szentiván éjszakája van. A bestiák is kívánhatnak ilyenkor, mielőtt újra a magasba repülnek seprűikkel. Én is kívántam egyet, ki találja ki, mi volt az?

Mira Besti"