Nincs Generali Futógála Vida Zoltán nélkül

Vida Zoltán nélkül eddig nem rendeztek Generali Duna-parti Futógálát. A ferencvárosi futó idén hetedik alkalommal készül teljesíteni a 10 kilométeres távot. Elmondása szerint a 7. Generali Duna-parti Futógála ezúttal fontos állomás lesz a felkészülésben, mivel a fő cél az őszi Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton.

- Milyen elképzelésekkel vágsz neki a Generali Duna-parti Futógálának?

- Tavaly a rossz idő ellenére egészen jó időt sikerült futnom: 60 percen belül értem célba. Idén ugyanezt a célt tűztem ki magam elé. Próbálok végig egyenletes teljesítményt nyújtani, annyiban könnyű dolgom lesz, hogy a tíz kilométeres táv a kedvencem. Edzéseken is nagyjából ennyit szoktam futni.

- Hol zajlanak az edzések?

- A belvárosban dolgozom, ezért egy gyors ruhacsere után irány a Margitsziget, ha pedig otthonról indulok, akkor a Népligetben rovom a köröket. Egy héten 2-3 alkalommal tudok időt szakítani az edzésekre, sajnos a múlt hét teljesen kimaradt a viharos szél miatt. Az eső még nem okoz gondot, de ha mindez szembeszéllel és 8-10 fokkal párosul, akkor az ember kétszer is meggondolja, érdemes-e nekivágni bármilyen távnak.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a futással?

- Gyermekkorom óta része az életemnek a sport. Versenyszerűen nem űztem semmit, de mindig "mozogtam valamit". 2000 környékén egy barátom csalt le a Stadion futásra, és azonnal megfogott a verseny légköre. Szinte első pillanattól azt éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem. Azóta, ha tehetem, minden versenyen rajthoz állok. A Generali Duna-parti Futógáláról például egyszer sem hiányoztam. Igaz, az idei fellépés a Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton edzéstervének egyik állomása lesz. Ez azonban semmit sem von le a rakparti futás értékéből. Emlékszem, az első, 2003-as félmaratonomról annyi maradt meg: örültem, hogy túléltem a 21 kilométert. Idén azért már bőven nem erről fog szólni a verseny.

- Mit tartasz a versenyek legnagyobb erényének?

- Egyrészt világot is lát az ember; a hazai versenyek mellett többek között eljutottam Bécsbe, Rómába és Berlinbe. Egy kisebb baráti társasággal járjuk Európa érdekesebb versenyeit, októberben például Münchenbe megyünk. Másrészt rengeteg olyan emberrel ismerkedtem meg, akikkel mind a mai napig jó viszonyban vagyunk. Ezek a futóbarátságok teszik színesebbé a megmérettetéseket: mindig üdvözöljük egymást, és gyorsan megvitatjuk az elmúlt időszak eseményeit.