Két kerékről két lábra - 1014 méterig

 

A gyöngyösi Budai Beátával eddig leginkább kerékpárversenyeken találkozhattunk, de mostanában belekóstolt egy másik sportágba is, a futásba. Most arra készül, hogy lefussa a 13. Kékes Csúcsfutást.

- Bringaverseny, futás, Kékes-futás. Hogyan következnek ezek egymásból?

- Körülbelül három éve kerékpározom versenyszerűen. Az az igazság, hogy a hétköznapi életben szinte egyáltalán nem, féltem szegény kis biciklimet, nem szeretném bárhol ott hagyni. Futni néhány hónapja ismerősökkel kezdtem el följárni a Mátrába, leginkább a Gyöngyös-Mátrafüred útvonalon. Egyikőjüktől hallottam a 13. Kékes Csúcsfutásról, olyan valakitől, aki már részt vett ezen az eseményen, ráadásul elég jó helyezést ért el. Rajta kívül itt a környéken, Gyöngyösön is nagyon sokan mondták, hogyha futok, akkor miért nem próbálom ki. Szóval miért ne?!

- A Kékest megfutni nem könnyű feladat. Hogyan készülsz rá, kik segítenek benne?

- Egy barátom, Miskolci Gyula segít sokat, vele szoktam járni futni, egyébként tapasztalt futó, többek között a párizsi maratont is teljesítette. Az ő edzésterve alapján készülök én is a Kékesre, ami számomra sokat jelent. A felkészülés alatt igyekszem egy héten legalább 50 kilométert edzeni. Kicsit rossz időszak ez nekem, mert a főiskolán most van a vizsgaidőszak is, ezért nem tudok annyit készülni, mint amennyit igazából szeretnék. Igaz, tudom, hogy edzést pótolni nem lehet. Az is sokat segített, hogy meséltek már a verseny nehézségeiről, például, hogy Mátraházától fölfelé az első néhány kanyar nagyon nehéz, és ott nagyon vigyázni kell, hogy nehogy "elfussa" magát az ember. Mondták, hogy ha ott fejben ott van valaki, és nem rontja el, akkor a maradék pár kilométer már menni fog.

- Mivel ünnepeled majd a csúcsfutást?

- Biztos megünnepeljük a barátaimmal a debütálásomat. El is kísérnek, ha nem is indulnak, de biciklis támogatásra számíthatok. Utána biztos, hogy leülünk egy jegeskávéra, vagy ami jólesik, de a legvalószínűbb Mátrafüreden a palacsintázó lesz.