Az első maraton belépő a többihez

 

A budapesti Kovács Eszter egyidős a budapesti maratonnal. Két éve döntötte el, hogy egyszer megpróbálkozik a 42 kilométerrel. Október 2-án a 26. SPAR Budapest Maratonon abban bízik, hogy nem csak lefutja, de kedvet kap későbbi nagy futásokhoz is.

- Első maratonodra készülsz.

- Már nagyon fiatal korom óta szeretek futni, korábban voltam rövid távú versenyeken is, és elég jól is szerepeltem. Középiskolás korom óta pedig hobbifutóként hódolok a futásnak. Körülbelül két évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék egy maratont lefutni, nem feltétlenül az időeredmény, sokkal inkább a cél teljesítése miatt. Úgymond leküzdjek magamban egy akadályt, ez a táv már nagy kihívás. Nekem teljesen természetes volt, hogy fussak, a baráti körömben is van számos ember, aki rendszeresen fut, indulnak nagyobb tömegfutó-rendezvényeken, vagy akár triatlon versenyeken. Maga ez a sportos közeg mindig is közel állt hozzám.

- Mi döntött a 26. SPAR Budapest Maraton mellett?

- Tavaly decemberben vált konkréttá, hogy ebben az évben megpróbálkozom a maratonnal. Hogy reális legyen a felkészülés, logikus volt, hogy egy őszi versenyt nézek ki magamnak. A SPAR Budapest Maratonról egyébként is hallottam már, barátaim közül is volt olyan, aki indult rajta. Mesélték, hogy jó hangulatú futás, nagyon sokan indulnak, alapvetően pozitív beszámolókat hallottam a rendezvényről. Indultam előtte ilyen versenyeken, azok is mind Budapesthez kötődtek, ez is szerepet játszott a döntésemben. Ráadásul nagyon sok jó tapasztalatom is kapcsolódik ezekhez. Jól hatott a teljesítményre a tömeg, az a hangulat, ami jellemezte ezeket az eseményeket. Felspannolt és jobban is ment a futás. A versenyek lebonyolítása is nagyon tetszett, nem találtam bennük kivetnivalót.

- Hogy zajlik a felkészülés?

- Elsőként elolvastam egy könyvet, ami a maratoni felkészülésről szól, majd az interneten gyűjtöttem különböző edzésterveket, illetve hírlevelek is járnak nekem. Tapasztaltabb futóbarátaimat is kikérdeztem, akik elláttak tanácsokkal. A sok bejövő információt pedig átszűrve magamra szabtam. Nagy táv az a 42 kilométer, komolyan kell venni. Hetente olyan 3-5 alkalommal, 5-10-15 kilométeres távolságokat futok.

- Aztán eljön október másodika...

- Nagyon sokféle futóval fogok találkozni, ez biztos érdekes lesz. Nem indultam még ilyen hosszú távú futáson, meg akarom tapasztalni milyen érzés. Bízom benne, hogy ez a rendezvény pozitív visszacsatolás lesz a jövőre nézve, és annyira kedvet kapok, hogy sok maraton lesz még előttem. Az idei cél csak az, hogy lefussam szintidőn belül, majd ha kellő visszaigazolást kapok, akkor lesz rá alkalom, hogy a teljesítményemen is tudjak javítani. A futóbarátaim most nem indulnak, de szurkolni fognak nekem a pálya mellől. Addig is a felkészülésemben segítenek, közösen kidolgozzuk a stratégiát a versenyre.