Első
hosszútávom, mint oly sok futónak, nekem is a Margitszigethez kötődik, egy
megállás nélkül megtett szigetkörben. Majd több hónapos kihagyás után ráleltem
az akkor még Nike Csepeli Futószerviz néven ismert társaságra és a csepeli
Duna-partra, ahol a futás szeretete szerelemmé vált, 50-50 %-ban köszönhetően
a tájnak és a fantasztikus csapatnak.A gyülekező és a rajt mindig a Hollandi úton van. Némi csevely és bemelegítés után neki lódul a csapat. Levágtatunk a Duna partra, és neki lendülünk a már megszokott 6,4 km-es távnak. A levegő érezhetően tisztább itt, távol az autók zajától, egyik oldalunkon a Dunával, másikon fákkal, bokrokkal. Mára már ismert minden rög, göröngy és úton átfutó gyökér, a part mindkét oldala. Visszatérő ismerősök a parton kitartó elszántsággal ülő horgászok is, némelyik arcáról elismerés, másokéról egyértelmű kérdés: normálisak ezek?! sugárzik a második, harmadik lerótt kör után.
A
levegő tiszta, a táj évszaktól, időjárástól függően mutatja más-más arcát.
Futottunk mi itt már tócsákat kerülgetve, sárban csúszkálva, frissen hullott
hóban, néhol bokáig süllyedve. Ha a földút végképp futhatatlan, átváltunk
betonra, azaz a Hollandi útra, ahol egészen az M0-ig el tudunk futni, ami
oda-vissza 10 km. Noha ismerjük már minden négyzetcentiméterét, megunni mégsem tudjuk, és hiába futunk és futottunk már nagyon sok szép helyen, gyönyörű tájakban gyönyörködve, mégis ez a 6,4 km foglalja el az első helyet a szívünkben.
Írta: Pataki Zoltán