![]() |
| Futó-jótanácsok a gyógytornásztól |
A futás talán a legegyszerűbb
útja, hogy az emberek ismét mozgásba hozzák magukat. Minden ember minden
időben (évszaktól függetlenül) tud futni. A futással mindenki javíthatja
a kardiovaszkuláris edzettségét, beleértve a gyerekeket, az idősebbeket,
a szív- és érrendszeri problémákkal küzdő embereket is. A legtöbb futással
kapcsolatos sérülés a nem megfelelően felhasznált erő és a hajlékonyság
hiányából adódik, de természetesen sérülések, problémák alakulhatnak ki
a nem megfelelő futóstílus következményeként is. Bemelegítés:
Komplex mozgásnál a bemelegítés is az egész testünkre kell, hogy szóljon.
Nyilván a lábizmaink, izületeink a futás előtti bemelegítés során több törődést
érdemelnek, mint pl. a nyakizmunk, de arról se feledkezzünk meg. A bemelegítést
kezdhetjük alulról felfelé haladva: boka, térd, csípő, ágyéki gerinc (törzsmozgások),
háti-nyaki gerinc, karizületek. A bemelegítő mozdulatok könnyed, tempós
mozdulatok legyenek, a mozgások intenzitását fokozatosan növelve. Futás
előtt nem szabad erőteljesen megnyújtani az izmokat, mert az sérülésekhez
vezethet. Lassan kezdjük a futást, mert az izmoknak, izületeknek és a tüdőnek
is el kell érnie az "üzemi hőmérsékletet". Az első két perc inkább
laza "joggolás" legyen, majd fokozhatjuk a tempót.
Hogyan fussunk, ha már kiválasztottuk
a számunkra megfelelő terepet, ruházatot, cipőt? Testhelyzetet tekintve törzsünk egyenes (függőleges) tartása nagyon fontos. A talajt először a sarok érinti és gyorsan, folyamatos mozdulatként gördül végig a talp egészen a lábujjhegyekig, ahonnan elemelkedik. Karok hajlított könyökkel előre-hátra lendülnek (lehetőleg ne a törzs előtt keresztbe). Fontos a ritmusos, könnyed mozgás. Ne görcsösen, izomból fussunk!
Írta: Szabó Attila, gyógytornász |