|
| A téli táplálkozásról |
Akárhogy
is szeretnénk, a tél még mindig nem akar elröppenni, hogy végre a tavaszi
napsütésben fürödve róhassuk futó-kilométereinket. Az időjósok szerint februárban
még biztosan hideg, téli időjártásra számíthatunk. Ilyenkor télen nemcsak
a mozgásigény, a hangulatunk és a ruhatárunk változik, de a táplálkozásunk
is. Ugye mindannyian ismerjük a télen deréktájon megjelenő úszógumit? Köztudott,
hogy ebben az időszakban jobban kívánjuk az édességet, hiszen ezzel próbáljuk
pótolni a napfény hiánya miatt csökkentett üzemmódban működő boldogsághormonjainkat.
A csokoládé helyett azonban egészségesebb táplálékokkal is hozzájárulhatunk
szervezetünk egyensúlyához. Január,
február: rendszerint ilyenkor szigorodik az időjárás, beköszöntenek
a kemény hidegek. Most van szükség igazán a melegítő kölesre, zabkására.
Az idegrendszer számára valóságos felüdülést jelent az alma, körte, a mazsola,
a füge vagy a jól tartósított szőlő. A teljes kiőrlésű búzakenyér az
emésztés fő segítője, a perisztaltika megmozgatója. Most van ideje a jól
megrágott fokhagymás pirítósnak, mert a rosttartalom már a rendelkezésre
álló tápanyagok összetétele miatt jelentősen csökken. Tanuljuk meg azt
is, hogy a kenyeret nem feltétlenül kell valamivel enni, az önmagában egész
táplálék! Édesapám ezt úgy fogalmazta meg, amikor mást is kértünk a
kenyér mellé: "Egyetek háromfélét: kenyeret, haját, belét!"
Szervessó-háztartásunkat egyensúlyban
tartja a karalábé, a fekete retek, a kelkáposzta, a káposzta, a gyökeres
zöldségek bőséges fogyasztása. Télen különleges jelentősége van a magunk
termelte zöldhagymaszárnak, lucernának, lóherének, vízizsázsának. Kellemesen
üdíti gabonakásáinkat a csivitálban termesztett búzafű, mint friss klorofill.
|