|
 Nurmitól
Virenig
Paavo Nurmi, a "repülő finn" (képünkön) kilenc olimpiai
aranyat szerzett. Az 1932-es, Los Angeles-i játékokon, 35 évesen a 10
ezer méter mellett - életében először - a maratonival is megpróbálkozott
volna. Esélyesnek számított, csakhogy egy héttel az olimpia előtt az IAAF
eltiltotta, mert - a szövetség álláspontja szerint - egy bemutató versenykörúton
tényleges költségeit meghaladó összegű térítést vett fel... Távollétében
a 20 éves argentin Juan Carlos Zabala győzött.
 Emil
Zátopek 1948-ban, Londonban olimpiai bajnok lett 10 ezer méteren és
ezüstérmes ötezren. Négy évvel később, a helsinki játékok idején már 30
éves volt, de mindez nem akadályozta meg abban, hogy mindkét hosszútávon
diadalmaskodjék; jóllehet korábban sohasem futotta le a 42 195 méteres
távot. A rajtvonalnál odalépett a brit James Petershez, a legnagyobb
esélyeshez - aki hat héttel korábban világcsúcsot futott - és bemutatkozott
neki. A "prágai lokomotív" 15 kilométernél szakította
le Peterst, 20-nál a svéd Gustav Janssont, s onnantól kezdve egyedül
futott. Az utolsó kilométereken már annyira elhúzott a többiektől, hogy
kedélyesen társaloghatott a nézőkkel és az élbolyt kísérő kerékpárosokkal.
A 4x400-on győztes jamaicai váltó tagjai a vállukra emelték, és tiszteletkört
futottak vele, majd autogramosztogatásba fogott, amikor az ezüstérmes
argentin Reinaldo Gorno beért a célba. Ám hogy az a futás menynyire
próbára tette, jelzi: a verseny után egy hétig képtelen volt talpra állni...
Négy évre rá, immár 34 évesen, Melbourne-ben is elindult a maratonin,
a hatodik hely kiváló eredmény annak tükrében, hogy másfél hónappal az
olimpia előtt sérvvel operálták. Tudniillik úgy edzett, hogy a feleségét
a nyakába vette, de nem bírta a megerőltetést, és átszakadt a hasfala...
 A
finn Lasse Viren az atlétika történetében példátlan "dupla
duplát" valósított meg azzal, hogy a müncheni és a montreali olimpián
egyaránt megnyerte az 5000 és a 10 000 métert. 1976-ban még csupán 27
éves volt, ereje teljében, ezért nem is csoda, hogy engedett a csábításnak,
és megpróbálkozott ugyanazzal, amivel huszonnégy évvel korábban Zátopek:
az öt és a tíz kilométer után benevezett élete első maratonijára. Bár
a címvédő amerikai Frank Shorter és az NDK-s Waldemar Cierpinski
számított esélyesnek, a finn rendőrtől mindenki tartott. Igen ám, csakhogy
addigra már 30 kilométeren volt túl - a két tízezres és a két ötezres
futamon -, nem beszélve arról, hogy 24 órával
korábban nyerte meg az öt kilométert. Huszonöt kilométerig így is tartotta
a lépést az élbollyal, ám ott Shorter iramváltását már nem bírta,
és végül ötödikként ért a célba.
 A
maratoni táv örökranglistája
1. 2:04:55 - Paul Tergat (kenyai, Berlin 2003)
2. 2:04:48 - Sammy Korir (kenyai, Berlin 2003)
3. 2:05:38 - Khalid Khannouchi* (amerikai, London 2002)
4. 2:05:42 - Khannouchi* (marokkóiként, Chicago 1999)
5. 2:05:48 - Tergat (kenyai, London 2002)
6. 2:05:50 - Evans Rutto (kenyai, Chicago 2003)
7. 2:05:56 - Haile Gebrselassie (etióp, Berlin 2006)
8. 2:05:56 - Khannouchi* (marokkóiként, Chicago 2002)
9. 2:06:05 - Ronaldo de Costa (brazil, Berlin 1998)
10. 2:06:14 - Felix Limo (kenyai, Rotterdam 2004)
* Khalid Khannouchi 2000 óta amerikai színekben versenyez
Írta: Ch. Gáll András
Forrás: a Nemzeti Sport mai száma
|
