Magyarország tetején- 2. Kékes csúcsfutás / Át a városon, át a századon / Az elnök a technikás pályákat szereti - Hajdu István, a Magyar Rádió elnöke / Amit a trindem fekete dobozából megtudtunk / Menedzserszív- Karvalics Attila / Tölts egy napot kedvenceddel / Hióogyan készül a Juventus az ötpróbákra

Az elnök a technikás pályákat szereti
Amióta tudom,hogy találkozom vele,egyre jobban kíváncsi vagyok,hogy vajon mit csinálhat egy rádió elnöke nap mint nap.Egészen pontosan "a" Rádió elnöke.Műsort ugye nem,tárgyalni vagy reprezentálni egyvégtében csak nem kellhet,bár attól,hogy én nem így képzelem,még megtörténhet.Horgászni imád,erről már hallottam,persze munkaidőn kívül. Továbbá kedveli a tájfutást,ezt pedig a Monspart Saci súgta meg,egyébként emiatt találkozunk. No majd rákérdezek.Pár perc,és úgyis nála vagyok.
Sajnálkozva kezdi, hogy éppen sérült.Hónapok óta küszködik egy makacs húzódással.Ezért aztán az utóbbi időben nem is nagyon futott, nem árt ha vigyáz és hagyja a lábát rendbe jönni.Ezt mondja a tapasztalat, meg a tudomány,mert az utóbbi időben már tanulja is a szakmát - vág a közepébe Hajdu István.Fogta magát ugyanis és beiratkozott egy rekreációs továbbképzésre.

Hőhullám Bécsben
Vajon mi motiválhatja az embert abban, hogy gyermekkori álma, azaz a maraton lefutása után ismét rajthoz álljon? A rászokás? A „nem véletlenül sikerült először” bebizonyítása? Jobb időeredmény? Talán - bár az unokáknak ez nem lesz lényeges az életrajzban.
Hosszas gondolkodás és futás után jöttem rá: valószínűleg az, hogy baráti sörözés közben az ember elmerengve azt mondhassa - „lefutottam a maratont.egy párszor!”
És ehhez ugye legalább kétszer kell átjutni az áhított célvonalon.

Futó családok...
Hadd menjen, aki gyalog jár
A Margitsziget öreg tölgyfái sem láttak még ilyet! A Margitszigeti Atlétikai Centrum 400-as pályáján, Gáfor Béla, hosszútávfutó sporttársam gyalogol a belső pályán! Sőt! Vidáman előzgeti az előtte futókat! Szabályos talajfogással, erőteljes karmunkával halad előre, Robi bácsi, az edző pedig ott áll a pálya szélén, árgus szemekkel figyeli és stopperrel méri a részidőit.
Egy gyaloglóval több, egy hosszútávfutóval kevesebb a Margitszigeti AC-nél?
Erről szó sincs! - magyarázza Béla edzés után a klub büféjében, miközben energiaitalát kortyolgatja.
- A sportgyaloglás számomra csak egy kaland, egy kis kirándulás. Az élet gyakran hozza úgy, hogy változtatni kell a megszokott dolgokon - teszi hozzá.
A meghatározó válozás, életformaváltás a Gáfor család életében a '80-as évek végén következett be. Ekkor költöztek ki a füstös belvárosból, ekkor kezdtek bele egy építkezésbe Érd parkvárosban. Ekkor tették le a szülők végleg a cigarettásdobozt, és ekkor fedezték fel gyermekeikkel együtt a sport, a futás örömét! De hogy ne legyen minden annyira egyszerű, '92-ben közbejött egy baleset. A családi ház építése közben Béla leesett az állványról és sarokcsonttörést szenvedett. Három hónap gipszben! Az orvosok ingatták a fejüket: járni lehet hogy még fog a beteg, de sportolni már nem, az biztos! Szerencsére nem lett igazuk.

A 100. maraton - hazai pályán
Megszervezni sem lehetett volna jobban egy ilyen jubileumot, ám legtöbbször éppen a véletlen a legjobb dirigens. Annyi helyen futott már Fehér Enikő széles e nagyvilágban, felsorolni is hosszadalmas lenne. Aztán nemcsak, hogy itthon, hanem még ráadásul szűkebb „hazájában”, Gyöngyösön abszolválhatta 100. klasszikus távú versenyét. Május 9-én a Sri Chinmoy Marathon Team rendezett ugyanis versenyt ebben a Mátraaljai városban. Enikő pedig örömmel állt rajthoz, és, hogy a jubileum teljes legyen 2 óra 52 perc 33 másodperces idővel meg is nyerte. Ráadáskéként május 31-én a gyöngyösi városháza dísztermében Szabó Gyula polgármester átnyújtotta Enikőnek a Pro Civitate kitűntetést, és az ezzel járó arany pecsétgyűrűt.

„A cél mindig mérhető legyen!”
Jól futott, és jól focizott. Nagyon kevesen múlott, hogy nem labdarúgó lett, ráadásul az atlétika vonzotta kevésbé. Pedig édesanyja a szombathelyi Haladás gazdaságisa volt, így mindenkit ismert az egész klubban. Már a gimnáziumi tanára - Simon Gyula - is küldözgette országos versenyekre, mégis egy híres edző - Híres László kellett ahhoz, hogy felhagyjon a vékony alkatához nem szerencsés focival, és végképp a futást válassza.
A kezdetek sem voltak egyértelműek. Híres Laci bácsi tanítványaként először csak „edzegetett”: egy szalagavató ürügyén, volt, hogy egy hetet is kihagyott. Ám a mester már látta benne a későbbi bajnokot, és nem engedte elkallódni. Két évig dolgoztak együtt, majd a katonaévek és a főiskola következett. Matematika-fizika szakos tanárként helyezkedett el Vasváron, majd Veszprém következett. Ezután BVSC-be, a fővárosba hívta Janek György, és ott dr. Török János edzette tovább. Utcán, pályán is jó eredményekkel büszkélkedhet.

Védd az Achillesed!
Az alsó végtag izmaink közül a háromfejű lábikra izmokat (m. triceps suare) veszi leginkább igénybe a futó mozgás. Hogy miért? Ennek több oka is van . Futás közben az aktív izommunkát az éppen talajjal érintkező ún. támasztó lábunk végzi. Amikor a talajról elrugaszkodunk, a csípő és térdízületünkben egy feszítés megy végbe. A boka ízületünk talpi irányba hajlik, az alsó ugró ízületünkben egy sajátos forgatás - hanyintás - majd borintás (supinatio - pronatio) megy végbe. A csípő és térd ízületi mozgásokat, melyek egy-egy tengely körül zajlanak le, a legnagyobb tömegű és legerősebb alsó végtagizmok: a csípő külső oldalán elhelyezkedő farizmok (m. glutaeus maximus, medius minimus ) illetve a comb elülső oldalán elhelyezkedő négyfejű combfeszítő izom (m. quadriceps femoris) végzi.

A tömegében sokkal kisebb, a lábszár hátulsó oldalán található háromfejű lábikra izom viszont két ízület munkáját is segíti. Ennek az izomnak köszönhetjük, hogy a talajról a sarkunkat felemelve a boka más néven felső ugró ízületben talpi hajlítás megy végbe, valamint a talajfogásnál az alsó ugró ízületben lezajló hanyintó - supinatio-s mozgásokat is. Ez a kettős igénybevétel minden lépés megtételénél újra ismétlődik.

Az izom felépítésének további sajátossága, hogy a többi izomnál lényegesen hosszabb tapadó ina van. Az Achilles-ín nem csak hosszúságában, hanem szövettani felépítésében is különbözik a többi íntól.

Az Achilles-ín, ideális lábfelépítés esetén függőleges (a talajjal derékszöget bezárva) lefutás után végződik a sarokcsonton.

Ha a sarokcsontunk alakja lényegesen eltér az átlagostól, vagy X, vagy O lábunk van, a sarokcsont nem egyenletesen fekszik fel a talajra, hanem a külső vagy a belső oldalára elbillenve. Ezt az elváltozást a cipőnk sarkain is észrevehetjük, mert a cipősarkunk külső vagy belső oldalon lényegesen erőteljesebben kopik. Ilyenkor a két ízületet mozgató lábikraizom inának lefutása is eltér az ideálistól, egyenes lefutás helyett, kifelé vagy befelé görbül. Ez azt eredményezi, hogy az Achillesünk valamelyik oldala erőteljesebb igénybevételnek lesz kitéve futás közben. Az egyik oldalát érő túlzott igénybevétel ellen az Achilles-ín gyulladással tiltakozik. A begyulladt ín felett a bőr piros, tapinthatóan sokkal melegebb, mint a környezete. Eleinte csak reggel, felkelésnél fáj, futás közben, a bemelegedési idő után elviselhető, de ha fakír módjára, kezelés nélkül tovább erőltetjük a futást, végül minden lépésünket kínok kísérik. Még kínosabb lesz helyzetünk, ha ez a gyulladás átterjed az ín mellett és alatt elhelyezkedő kis nyálkatömlőkre- bursákra is. A lábikra izom harmadik specialitása ugyanis, hogy egyedüliként az izmok tapadó inai közül, közvetlenül vagy egy zoknival fedve dörzsölésnek van kitéve az általunk viselt cipő sarokrészétől.

Az Achilles sérülések megelőzésének ezért döntő eszköze a megfelelő cipő vásárlás. Akármilyen cipőt veszünk, mindig gondosan vizsgáljuk át a sarokrészét. A bélésén nem lehet sem függőleges, sem vízszintes varrás! Ne hordjunk olyan cipőt, amelynek a sarokbélése kikopott, összegyűrődött. Az sem előnyös, ha nagy a cipőnk, és így a sarkunk ki-be csúszkál. Ennél csak az nagyobb bűn, ha hiúságból olyan kicsi cipőt viselünk, ami a sarkunkat rendszeresen kidörzsöli. A kialakult Achilles-gyulladás, illetve bursitisek gyógyítása orvosi feladat. Sajnos általában nem könnyű, mert az ilyen típusú gyulladások elég makacsul ellenállnak a különböző gyulladáscsökkentőknek mindaddig, amíg az Achilles tehermentesítését meg nem oldottuk. Ez szerencsés esetben megtörténhet sarokemelő alkalmazásával, de a legtöbbször ennél lényegesen komolyabb, több lépcsőben, speciálisan kialakított egyéni betétek viselése jelent csak végső megoldást.

Az ilyen betétek kialakításakor magunk is ellenőrizhetjük, mennyire sikerült az ideális megoldást megközelítenünk. A legtöbb sportcipő sarkának felül középen van egy félhold vagy fekvő C betű alakú kis bevágása. A jól korrigált lábhiba esetén, az egyébként szabálytalan lefolyású Achilles-ín vége visszakerül ebbe a bevágásba, lefutása megközelíti a függőlegest.

Egy igazi futónak óriási kincse az Achillese! Védjük, dédelgessük minden eszközzel. Ne legyünk fakírok, az Achilles problémákon nem segít a kutyaharapást szőrével elv. Nem az az igazi menő, aki a fájdalomtűrést a végsőkig feszíti, hanem aki a problémáit időben orvosolja. Ha érzékeny az Achillesünk, kenjük be gyulladás csökkentő krémekkel, és hűtsük minden nagyobb igénybevétel után. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a gyulladt felületekre nem szabad közvetlenül jeget vagy más erőteljesen hideg dolgot tenni, mert így az eredeti problémához még egy fagyási sérülést is szerezhetünk, amely tovább nehezíti a sérült terület gyógyítását Tegyünk mindig egy ruhát vagy nejlont a sérült területre és csak úgy borogassuk! Vigyázzunk arra is, hogy ne áztassuk ki a gyulladt bőrt! Márta néni fagyasztója: tegyünk egy félliteres tejes zacskót a mélyhűtőbe, félkásásra fagyasztva jól formálhatóan tudjuk a lábra illeszteni. (Nem közvetlenül!) Amikor felolvad, igyuk meg a tejet, így természetes úton a Calcium szükségletünket is biztosítjuk.

Fontos segítséget nyújt, ha a gyulladt területet úgy is védjük, hogy a sarkon körbeérő kis laticel darabot teszünk a zokninkba. Ez a kis elhatároló laticel-darab segít abban, hogy a cipősarok ne érintkezzen közvetlenül a fájdalmas területekkel.

Legyen szívünk a legszebb, legdrágább cipőnktől is megválni, ha szorít, vagy nyomja a sarkunkat!