A kansas-i Jim Ryun a legnagyobb mérföldes az USA történetében, az 1960-as években középiskolai-, főiskolai-, junior- és világcsúcsok felállítója. Középiskolai egymérföldes rekordja, 3:55.3 a mai napig nem dőlt meg. Az 1968-as mexikói olimpián a 800 m-es síkfutáson elért 2. helyezésével idő előtt fejeződött be a 21 éves csodafutó versenyzői pályafutása. E csalódása után elindult még egy versenyen, de a távot nem futotta végig, majd így nyilatkozott: "Féltem a vereségtől, s amíg ezt az érzést nem győzöm le magamban, nem fogok futni. ” Többé nem is állt rajthoz.
A Coos Bay-ból származó Steve Prefontaine (1951-75) az amerikai atlétika meghatározó alakja, nagy hatással volt futók generációira. 9 amerikai rekordot állított fel rövid karrierje során.
A kenyai Kip Keino, az első a nagy Nandi törzs tagjai közül, aki a legkimagaslóbban nyert hosszútávfutásban és az Olimpiai Játékok történetének legmeggyőzőbb 1500 méterét futotta 1968-ban, Mexikó-városban. Végig gyilkos tempót diktált, fölényes győzelmet érve el.
Az angol Sebastian Coe uralkodott középtávon a 70-es évek végén és a 80-as évek elején, 10 világcsúcs felállítása fűződik a nevéhez. Visszatérőként 1984-ben is aranyérmes tudott lenni az olimpián 1500 m-en.
Billy (William?) Mills (Ogala Sziú) sikere volt az egyik legnagyobb meglepetés az olimpiák történetében. Az 1964-es tokiói olimpián 10 000 méteren lett aranyérmes.
Emberek, akik elindítottak bennünk valamit
Az etióp Abebe Bikila (1932-73) minden idők legnagyobb olimpiai maraton futója, aki aranyérmes lett az 1960-as római olimpia után az 1964-es tokiói olimpián is. 32 évesen, 5 héttel a vakbélműtéte után visszatérve szintén világcsúcs felállítással tudott győzni. A „szenvedélyes mezítlábas futó” másodszor is megnyerte a maratont, ami addig még senkinek sem sikerült.
A freeport-i Joan Samuelson Benoit a történelem legnagyobb női maratonfutója, aki egyben az első női maratoni futó olimpiai bajnok is. 1983-ban világcsúcsot állított fel maratoni távon és győzött a Boston és Chicago maratonon.
Az új-zélandi Peter Snell váratlanul, ismeretlenül robbant be Rómában, 1960-ban megnyerte a 800 méteres síkfutást. 4 évvel később, mind a 800, mind az 1500 méteres síkfutáson győz a tokiói olimpián. Világcsúcsot ért el 1 mérföldön és 800 méteren. 1920 óta az első középtávfutó, aki sikerrel „duplázott”. Középtávon ez a kettős siker utoljára az angol Albert Hillnek sikerült Antwerpenben, neki azonban lényegesen gyengébb ellenfelekkel kellett megküzdenie.
Az USÁ-ban élő Frank Shorter nyerte a legtöbb nemzetközi maratont, annyit, mint senki más amerikai. Győzött az 1972-es olimpián is maratoni távon, szülővárosában, Münchenben, ahol 15 km után átvette a vezetést és a stadionig már át sem adta senkinek.
A csehszlovák Emil Zátopek arcát mindig a kínlódás, a gyötrelem torzította el. Példátlan háromszoros győzelmet ért el az 1952-es Helsinki Olimpián. A cseh mindeddig az egyetlen futó, aki az 5000, a 10 000 m és a maratont (az első maratoniját futotta ekkor) megnyerte ugyanazon az olimpián, ráadásul mindegyiket új olimpiai csúccsal.
A norvég Grete Waitz nyerte az első világbajnokságot maratoni távon 1983-ban, 9 New York City maratont nyert, igen sok nőt ihletett a maratoni futás elkezdésére.
A század meghatározó alakjai
Dr. George Sheehan (1918-93) foglalkozására nézve kardiológus, nemzetközi hírnévre tett szert, mint a „futó doktor” könyve és a Runner's World hasábjain keresztül. Az írásai és futásának humánus változata futók millióit ragadtatta el és szerzett örömet.
Arthur Lydiard Új-Zéland-ból aranyérmesek és kocogók edzője egyaránt. Az 1960-as évek elején, az Oregon Egyetem edzőjével, Bill Bowerman-nel széles körben népszerűsítette a futást, kocogást.
James F. Fixx (1932-84) az 1977-ben megjelent Futók, kocogók könyve (Budapest, Sport, 1984) [ The Complete Book of Running ] bestseller szerzője, melyet 16 nyelvre fordítottak le, köztük magyarra is. „Futóbolondok” egész generációjára volt hatással.
Katherine Switzer volt az első nő, aki hivatalosan futott a Boston Maratonon 1967-ben. A maraton szervezőjével, Jock Semple-vel megvívott harca eredményeként sikerült felhívnia a figyelmet arra az igazságtalanságra, hogy a nőket kitiltják a hosszútávú futóversenyekről. Az AVON nemzetközi maraton szervezőjeként támogatást szerzett ahhoz, hogy az 1984-es évtől nők is versenyezhessenek az olimpián.
Fred Lebow (1932-94) honosította meg a New York City maratont. Nevéhez fűződik a pálya kijelölése, amely a Central Parktól a város utcáin vezetett. Ez a világ legnagyobb maratonijává tette. Lelkes újítója |