15 célkitűzés az új futóévre

Természetesen lehet a címben szereplőnél több vagy éppen kevesebb célkitűzése - fogadalma - bárkinek 2006-ra. Lehet köztük rövidtávú (távban és időben) és hosszú, akár életreszóló is. Elkezdeni sohasem késő! Az alábbi célkitűzések mellé olyan javaslatokat, tanácsokat is fűztünk, hogy az új évben - aki ezek közül néhányat megfogad(ott) - képes legyen sportbéli teljesítményein javítani és az év végére elégedetten hátradőlni…

1. célkitűzés: célokat tűzök magam elé, amelyek reálisak…
…ellenkező esetben a motiváció semmivé válhat, elsorvadhat. Egy kezdő futó nem egy órára tervez, hanem annyi időre, ami alatt a távot teljesíteni szándékozik, és még egy ambiciózus futó sem a csúcsokról álmodik. A reális célok az elérhető célok. Ezenkívül érvényes a tétel: inkább tíz egymás után kitűzött cél, amely 2006-ban reálisan megvalósítható, mint egy nagy cél: éppen hogy csak elveszítve.

2. célkitűzés: jutalmat kívánok magamnak, ha elértem a céljaimat.
Ne csak a céljairól állítson fel listákat, hanem legyen egy felsorolás azokból a dolgokból is, amikkel az ember igazán kényeztetheti magát: egy csomag finomság, egy masszázs, egy menü egy menő étteremben, stb. Tűzzünk ki olyan célokat, amelyek teljesítése után ezeket a vágyakat jutalmul kiélvezhetjük. Egy példa: először futja le egy bűvös határ alatt a távot. Ezen az estén nem sajnáljon magától egy jó masszázst! Itt az ideje egy új nyári futóruha vásárlásának vagy egy bőséges vacsora elfogyasztásának egy étteremben.


Edzőpartner, "aki" egyben frászt hozhat a futókra

Egyesek számára ideális kísérő, mások nem kedvelt élőlényként tartják számon - a lihegő négylábú. Kutyával futni divatos dolog, ugyanakkor gyakran szóba kerülő téma. A RUNNING a "kutyatémát" járja körül.

Ismeri a "doggingot"? Ne üsse fel most rögtön a lexikont. A Magyar Értelmező Kéziszótár, amely egyébként mindig mindent tud, ezt a dolgot illetően (egyelőre) nem ad útbaigazítást. A futósport iránt kell érdeklődnie az embernek ahhoz, hogy a kutyára következtessen a kifejezésből. Ez az új nyelvi "teremtmény" arra a kreatív "szinergiára", együttható energiára vonatkozik, amely a kutyát és gazdáját vagy asszonyát sportos egyetértésbe, összhangba hozza; ennek következtében jött létre a "dogging" kifejezés. Eredeti.
Divatos geg? Sokak számára mindezidáig a futás a trendsport Nr. 1. Az pedig, hogy a háziállatokkal való foglalkozás - jelen esetben a lihegő négylábúakról van szó - pozitív hatással van a gazdi pszichikai és fizikai állapotára, már tudományosan is igazolt tény. Az egészen modern szinergetikai változat már egyenesen a futó személyi edzőjének tekinti az ugató négylábút.


Súlyos problémák…

A civilizáció, amely kényelmessé tette életünket és több szabadidőt ajándékozott nekünk, egyben egy új "népbetegséggel" is sújtotta az emberiséget: az ELHÍZÁSSAL.

A bevásárlóközpontok polcai roskadoznak a csábítóan csomagolt élelmiszerektől, és a jólétben élő nemzetek polgárai számára már nem jelent problémát a megvásárlásuk sem. A mértéket nem mindig ismerő evés-ivás, mozgásszegény életmóddal párosulva nagyon hamar vezet a testtömeg egy egészségtelen szint fölé emelkedéséhez.
Nagy tévedés azonban azt hinni, hogy a túlsúlyosság csupán csak a nem-sportoló, inaktív emberek problémája. Az élsportolók többsége is gyakran küszködik felesleges kilókkal, ha az edzésmunka mennyisége és minősége, valamint a táplálkozás nincs összhangban egymással. Gyakoribb a fenti probléma a szabadidős sportolók, így az amatőr triatlonosok körében is, ahol már az életkorral járó hormonális változások negatív hatásaival is kell számolni.

Miért fontos az optimális testtömeg a triatlonban?
A túlsúly legkevésbé az úszásban jelent gátló tényezőt, hiszen a vízben testtömegünk kb. 1/6-a a szárazföldinek. A kerékpározásnál azonban már más a helyzet. Síkon, egyenletes haladásnál nincs még nagy gond, de ha jönnek az emelkedők… Igen, ott már minden gramm számít ! (nem csoda, hogy az igazi hegyi-menők nagyon "szálkás" izomzatú bringások)
A futás a legkritikusabb szám a testtömeg szempontjából. A befejező szám, ahol a két előző "felvonás" fáradtság-termékeivel izmainkban kell a gravitációt minden futólépésünkkel legyőzni. Egyes felmérések szerint, maratoni futásban minden egyes mínusz kilogramm 2 perccel jobb befutóidőt jelent, egyéb azonos feltételek esetén. Mielőtt azonban a kedves olvasó egy kíméletlen testsúlycsökkentő programban vágna bele, nézzük meg a problémát kicsit közelebbről. Első és legfontosabb: mindenkinek létezik a triatlon sport űzéséhez egy OPTIMÁLIS testtömege, amitől nem érdemes egyik irányban sem jelentősen eltérni.

Mit nevezünk "optimális testtömeg"-nek?
Az optimális testtömeg meghatározásához a testtömeg-indexet (angolul Body Mass Index, rövidítve:BMI) használjuk. A testtömeg-index egy szám, amit a kilogrammokban számított testsúly és a méterekben számított testmagasság négyzetének a hányadosaként kaphatunk meg (BMI = [kg] / [m]2 ). A BMI szerint osztályozni lehet az embereket túl alacsony testsúlyútól kórosan elhízottig. Az ideális testtömeg-index férfiak esetében 22,7, nők esetében pedig 22,4. Ezen index-számok alapján számítható ki a testmagasságunkhoz tartozó ideális testsúly.
Az ember testtömegének mintegy 2/3-át a sejtekben és a sejtközötti állományban található víz teszi ki. Ebből tartósan veszíteni nem tanácsos, mert a szervezett kiegyensúlyozott működéséhez elengedhetetlenül szükséges a stabil folyadékháztartás. (a szaunázás számos előnyös tulajdonsággal bír, de nem fogyaszt!) A csontokra és a belső szerveinkre ugyancsak szükségünk van. A legnagyobb tömeget a mozgások létrehozásához használt izomzat adja. Itt már beszélhetünk "fölösleges" izmokról (pl. egy triatlonosnak nincs szüksége 45-ös bicepszekre) amit a keringésnek el kell látnia oxigénnel és folyamatosan mozgatni kell a gravitáció ellenében. Jó hír: a nagy izmok ritkán alakulnak ki "maguktól", azért meglehetősen sokat kell dolgozni (erről a testépítők tudnának többet mesélni). Amennyiben egy izomcsoportot hanyagolunk egy ideig, fokozatosan csökken a keresztmetszete, s így a tömege is. (pl: egy begipszelt lábon néhány hét után "lötyögni" kezd a gipsz !) A nagyobb problémát a felesleges testzsír jelenti …

Elsőre - tíz órán belül

Virág Viktor 2004 januárjában kezdett futást. Felkészülésnek szánta egy nyári sziklamászó túrára. Hetente négy alkalommal hat kilométeres adaggal kezdte, hat perces tempóban. Elsősorban a mennyiségeket, majd hetente egyszer a tempót is növelte. A Vivicittát már 3:55-ös ezrekkel teljesítette.

Három órás maraton volt a terv, év végéig, annak ellenére, hogy barát és ismerős állította, lehetetlen dologra vállalkozik.
Viktor több kisebb versenyen indult, majd augusztusban a nagyatádi Extreme-Man-en, váltó futójaként 2 óra 58 perces idővel segítette a csapatot a tíz órán belüli célba éréshez. Eléhezett, elszomjazott, de "megfertőződött".
- Megfertőzött az eddig ismeretlen vírus, az IRONMAN. Megfogadtam, hogy megtanulok úszni és jövőre itt a helyem, természetesen egyéni indulóként. Az időterv 10 óra volt, de az ismerősöknek csak tizenegyet mertem mondani, és sokan így sem tartottak normálisnak.
Viktor szabadidejében szakirodalmat kutatott, olvasott és folytatta a futást, majd 2005 januárjától úszni kezdett.
- Szenvedtem, és az elején a fejemet sem akartam a vízbe dugni. Később ez változott, de áprilistól kihagytam néhány hónapot.

1000 méterrel a tófenék felett
1. Bajkál-tó-jégmaraton

A Bajkál-tó-jégmaraton premierje a befagyott Bajkál-tavon át végül is szerencsés indítás volt a körülmények nehézségei ellenére. A német "Baikal Express" szibériai utazásokat szervező iroda által életre hívott maraton helyi szervezőjének igen sok előzetes fáradozásába került, hogy a helyi illetékes hatóságokat és a Bajkál-tó Téli Játékok felelőseit egy, a Bajkál-tó jegén rendezendő klasszikus maraton koncepciójáról meggyőzze.

Egy megkésett időponthalasztás - március 5-ére - végül is oda vezetett, hogy nem sok helyi, ill. hazai futó tudta magát regisztráltatni, mert a verseny időpontja az ott nem munkaszüneti napi szombatra esett. Egy 15 tagú kicsiny csapat jelent meg végül a rajtnál, néhány televíziós team és fotós képviselte a médiát. A rajtolók között két külföldi futó is volt; a Baikal-Express üzletvezetője, Andreas Kiefer mellett futott Udo Möller, a tapasztalt német maraton-világutazó is.

Mitől döglik a légy?
Pallos Judit: "Úgy készültem, hogy két alkalommal éjjel edzettem 11-12 órát, este 8-tól reggel 8-ig…"

Akárcsak egy jó könyvet, azt gondolom, ezt a cikket is érdemes egy ajánlóval kezdeni. Nos, ajánlom ezt a cikket azoknak, akik azt hiszik, az emberi teljesítőképességnek van határa. Ajánlom azoknak, aki azt gondolják, hogy a futás csak abból áll, hogy körözünk egy focipálya körül. Ajánlom azoknak, akik most kezdenek futni, vagy esetleg még csak el sem kezdtek. Ajánlom azoknak, akik mernek álmodni, és ajánlom, azoknak, akik még álmodni sem mernek. Ajánlom azoknak, akik azt hiszik, hogy a gyengébbik nem a gyengébbik! És ajánlom azoknak, akik azt hiszik, hogy a nőknek (csak) a konyhában a helyük!

- Tulajdonképpen odahaza soha nem foglalkoztam a futással, itt Amerikában fertőzött meg - mondja a 28 esztendős Pallos Judit, akinek talán ez az időszak a legemlékezetesebb az életében. Két álma is teljesült ugyanis: teljesítette a Badwatert, illetve esküvőt szervez; a sajátját.
- Hogyan kerültél ilyen fiatalon ilyen messzire?
- Egy egyetemen (University of California, Irvine) dolgozom kutatóként. Immár öt éve itt élek.
- És mivel foglalkozol?
- Szegeden végeztem biológus szakon genetika és molekuláris biológia szakosodással, és az egyetem után egyenesen ide jöttem. A fejlődés- és sejtbiológia tanszéken dolgozom, egy Huntington kór nevű öröklődő betegséget tanulmányozunk.
- Nem hangzik túl jól… Ezt hogyan kell elképzelni?
- Vannak olyan legyeink, melyeknek - a beteg emberekhez hasonlóan - meghalnak az idegsejtjeik (aztán persze maga az állat is…), mi pedig megpróbálunk rájönni, mit lehetne tenni, hogy ez ne történjen meg; vagy legalábbis lassabban történjen. Azaz röviden szólva azt kutatjuk: mitől döglik a légy!
- Kissé félelmetes, úgyhogy a legyek helyett inkább a futáshoz való kötődésed boncolgassuk…
- Négy éve futok. Vagyis itt Amerikában kezdtem el kocogni.
- Megbabonázott az amerikai futóélet, ahogyan a parkokban futnak?
- Egyrészt igen, másrészt úgy éreztem egy nyári napon, hogy kéne valamit tennem, és lementem a közeli parkba kocogni kb. 10 percet. Aztán másnap megint lementem, aztán újra és újra. Mivel megtetszett a dolog, egyre messzebb futottam.
- Meddig jutottál?
- Az első maratonomat három éve futottam.
- Vagyis egy évvel az első lépések után…
- Hát igen. Az első ultrát pedig rá egy évre.
- Mit mondjak, nem sokat bajlódsz itt a 10 kilométeres futásokkal, mint ahogyan azt a "hétköznapi" ember csinálná…
- Az ultra versenyek nagyon más hangulatúak, mint egy nagyvárosi maraton! Kevesebb az ember, szebb a táj (általában valahol a hegyekben vagy a sivatagban rendezik), jobb a kaja (a szokásos gatorade-víz kombináció helyett sokféle gyümölcs, süti, sós perec, meleg leves, szendvics van). Az első 80 km-es (50 mérföldes) versenyemen például csokiba mártott eper is volt. Csoda, hogy újra rajthoz álltam?
- Persze, hogy nem… Bár azt gondolom, az emberek többsége inkább a fotelben ülve tenné ezt!
- Szóval főleg hosszabb távokat futok (maraton alatt nemigen); a leghosszabb a Badwater volt a 135 mérföldjével (217 km).
- Előtte mennyi volt a legtöbb?
- Egy 24 órás versenyen futottam kb. 166 km-t. A futottam alatt általában futás-gyaloglást értek, mert nem vagyok ahhoz elég jó, hogy végigvágtassam ezeket a távokat.
- Hogyan jutott eszedbe, hogy a Badwater versenyre benevezz?
- Egy barátnőm egy filmfesztiválon látta a dokumentumfilmet, amit az 1999-es versenyről készítettek. Kinyomoztam a honlapjukat, végigolvastam az egészet, és tudtam, hogy egyszer én is megpróbálom.
- De hát akkor még nem is kocogtál…
- Ez 2001 nyarán volt, azaz pár hónapja kocogtam. Egyszerűen csak úgy elkapott a varázsa. Az első versenyemet…
- …Bocsánat, hogy közbevágok; igaz, már sejtem a választ, de azért rákérdeznék, mekkora volt az a táv?
- Egy félmaraton.
- Rendben, nem csalódtam!
- …Aztán a honlapról megtudtam, hogy az egyik induló (Ian Parker) itt dolgozik az egyetemen. Egy évvel később jelentkeztem nála csapattagnak, vele voltam 2003-ban és 2004-ben is. Ian volt az, aki ajánlotta a San Diego-i 24 órás versenyt is, amire nem tudtam rendesen felkészülni, de azért belevágtam és az eredményem alapján aztán nevezhettem a Badwaterre. Badwater a nyugati félteke legalacsonyabb pontja (282 lábbal a tengerszint alatt), Mt. Whitney az "alsó-egybefüggő 48 állam" (azaz Alaszkát és Hawaii-t nem számítva) legmagasabb csúcsa (kb. 14 500 láb). Valaki egyszer észrevette, hogy a kettő relatíve közel van egymáshoz, 146 mérföld. Vagyis milyen jó móka lenne a legalacsonyabbról a legmagasabbra felmenni. A dolgot a tavon kívül nehezíti, hogy közötte van két hegylánc, amin át kell kelni, illetve hogy a Whitney-re csak nyáron lehet felmenni, amikor a sivatagban 50 fok körüli a hőmérséklet. Az első ember, akinek sikerült, Al Arnold volt, 1977-ben (harmadszori próbálkozásra). Ezek után többen is megpróbálták - előtte mindenki úgy vélte, képtelenség egyedül. Az első "verseny" 1987-ben volt, csapatverseny formájában - USA Anglia ellen - 1-1 női és férfi indulóval. A kilencvenes évek elején lett belőle igazibb, szervezett verseny, aztán 1999 után nőtt nagyra, miután a film megjelent. Közben a táv megrövidült 11 mérfölddel, mert a Whitney-re felvezető útra nem adnak ki verseny-engedélyt. Szóval most 217 km, majdnem 4 000 méter emelkedőt kell közben megmászni (a harmadik hegy közepén van a cél), 60 óra a szintidő, 48 óra alatti teljesítményért jár egy övcsat. A két völgyben (Death Valley es Owen's Valley) jóval 40 fok körüli a hőmérséklet nyáron. Az indulókat a jelentkezők közül egy bizottság választja ki - részben korábbi teljesítmény alapján, részben a változatosság (ország, nem, kor, stb.) jegyében. Mindenkinek saját csapata van, aki autóval kíséri és ellátja a szükségleteit. Útközben azt csinálsz, amit akarsz, annyit pihensz, alszol, eszel stb., amennyit, és ahogyan akarod. Én egy nagyobb pihenőt tartottam (közel egy órásat), amikor ettem és zuhanyoztam, illetve lekezeltettem az első vízhólyagjaimat. Egyébkent összesen 15 percet aludtam (két részletben).
- Mit ettél közben?
- Eleinte almalé formájában vittem be a kalóriát, később valamennyi szilárd ételt is ettem: túró, sajt, joghurt, sósperec, és még tejet ittam.
- Hogyan készültél rá?
- Sokat futottam. Tavasszal majdnem minden szombaton lefutottam 40 km-t. Jártam tornaterembe, bicikliztem, röplabdáztam. Ezen kívül készültem a melegre - május elejétől egy héten kb. 5-6-szor szaunáztam, 30-50 percet a 80 fokos szaunában. Ez egyrészt felkészít az izzadásra, kevesebb sót választasz ki, másrészt segít megszokni a
folyamatos ivást. Harmadrészt erősíti az akaraterőt (hogy bent maradj meg öt percet).
- Az ébrenlétre lehet készülni?
- Az ébren maradásra úgy készültem, hogy két alkalommal éjjel edzettem 11-12 órát. Azt hiszem ennek elsősorban lelkileg volt jelentősége - egyszer kb. 800, a másik alkalommal 500 méteres köröket róttunk Iannal, este nyolctól reggel nyolcig. Mindkettőt nagyon élveztem.
- Nem fordult meg a fejedben, hogy feladd?
- Szép volt, izgalmas, nehéz. Az nem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, de az igen, hogy nem fogom bírni. Hogy akaratom ellenére ki kell álljak. Pár mérföld után elkezdett fájni egy (azt hiszem) ínszalag a jobb lábamban, ami a végére (az utolsó 20 km-en 1500 métert kell megmászni) olyan volt, mintha késsel döfködnének. Hangosan nyögtem is, amivel az első pár alkalommal a frászt hoztam a barátaimra, de aztán megszokták). Számos vízhólyagot is szereztem; amíg le nem csapoltuk őket, nem volt könnyű járni… A második nap nagyon meleg szél fújt, és bár összességében körülbelül öt fokkal hűvösebb volt, mint a Death Valleyben, mivel fáradtabb voltam, sokkal nehezebben tűrtem. Persze sokszor voltam nagyon boldog, hogy ott lehetek, hogy szép a táj, hogy része vagyok a tájnak, hogy mozognak a lábaim, hogy vannak barátaim, akik közül négyen velem is voltak - annyi mindennek lehet örülni! Néha átéled a versenyt magát, figyeled a körülötted levőket, beszélgetsz velük, próbálod számolgatni az időt és a távot, ami persze nem mindig könnyű. Sokszor meg csak üres az ember feje és olyan nyugodt.
- Most, hogy az álom valóra vált, mi jöhet még?
- Jelenleg sok tervem nincsen. A Badwater óta nem futok annyit, mint szeretnék, majd ha ismét bemelegedem. Jó lenne valami hosszabbat újra megpróbálni…
Arany M. Gábor/AMH