A Jabbákat alakító színészeket leszámítva mindegyik filmszereplőnek
olyan kondícióban kell lennie, hogy gond nélkül fusson, akár nagyobb távokat
is. Még Godzillának (mint tudjuk, ő aztán állva hagyja a helikoptereket),
vagy a Lost - Eltűntek Hugóját alakító Jorge Garciának is képesnek kell
lennie arra, hogy gyors, határozott tempóban szedje a lábát. Se szeri,
se száma azoknak a filmeknek, amelyekben a testmozgásnak ezt a látványos
és határozottan egészséges formáját űzik.
A
Cinema magazin segítségével összegyűjtöttük azokat a filmeket, amiknek
a futás a témája vagy legalábbis elég sokat futnak a szereplők a filmben.
Első körben három ilyen mozit mutatunk be Nektek, melyhez a
Cinema magazin leírását is csatoljuk kedvcsinálónak azoknak,
akik még nem látták a filmeket:
"Az egyéni küzdelmekben hiszek" - nyilatkozta a híres dacfilm Oscar-díjas rendezője, az angol Tony Richardson (Dühöngő ifjúság, Egy csepp méz, Tom Jones, A könnyűlovasság támadása). Az 1962-ben, Allan Sillitoe elbeszélése alapján készült drámában egy munkásszármazású kamasz fiú, Colin (Tom Courtenay) javítóintézetbe kerül, mert a jobb élet reményében a bűnözéstől sem riadt vissza. A zárt világban értékeit, hősiességét, kitartását a futással tudja bizonyítani, a többiek és az iskolaigazgató (Michael Redgrave) előtt és nyomására. De leginkább magának.
Az 1950-es évek Angliájában startoló, a hatvanas esztendőkben virágzó úgynevezett free cinema filmművészeti irányzat - aminek legjelentősebb képviselői: Tony Richardson, Karel Reisz (Szombat este, vasárnap reggel, Isadora), John Schlesinger (A hazudós Billy, Éjféli cowboy) és Lindsay Anderson (Egy ember ára, Ha...) -, egyik legfontosabb filmje A hosszútávfutó magányossága.
"A dühödt fiatalok" alapműve.
Jelenetek a filmből:
A sportos mozik doyenje. Nem csupán Vangelis örökzöld kísérőmuzsikája miatt. Amolyan "futóbiblia", minden szerepel benne, ami a rövid- és hosszútávfutásról tudható. Hugh Hudson Oscar-szobros alkotása két angliai - pontosabban egy brit-skót és egy britanniai zsidó származású - futó valós történetét meséli el. Az 1924-es olimpiára készülők mindegyike győzni akar. Eric Liddell (Ian Charleson), a mélyen vallásos, keresztény skót küldetésnek tekinti a versenyt. Úgy érzi, a hitének tartozik azzal, hogy ő álljon a dobogó legfelsőbb fokán. Legnagyobb ellenfele szintén a szigetországból érkezett: Harold Abrahams (Ben Cross) sem pusztán a megbecsülésért szeretne mindenáron győzni. Az elfogadtatásért, az elismerésért küzd - azért, hogy megmutathassa a második világháború felé rohanó világnak: tévesek és igaztalanok az előítéletek.
Jelenetek a filmből:
Robert Zemeckis - szintén - Oscarra érdemesült mozijában egy 75-ös IQ-val rendelkező "félhülye" (enyhén autisztikus) alabamai, Forrest Gump (Tom Hanks) sorsán keresztül követhetjük nyomon a XX. század második fele Amerikájának történelmét, Elvistől és a rock and rolltól Vietnámon át a kilencvenes éveknek a magánéletbe fordulásáig. Forrest Gump, bármibe kezd, azt a maga lelassult, szívós módján egészen a tökélyig viszi. És közben az élet megy, és menni fog tovább. Megszületik a tömegsport is, a kocogás többes élvezete...
Következetesen végigvitt, zsúfolt és tragikomikus film, amit az alapötletéből törvényszerűen adódó irónia tesz igazán fogyaszthatóvá és szeretni valóan szellemessé.
Jelenetek a filmből:
