• a Testnevelés és Sporttudományok doktora,
• a Spuri Futó-Triatlon Magazin edzéstanácsok rovatvezetője,
• triatlon edző és amatőr triatlonista

„A futás nem a fő profilom, azonban a triatlonnak szerves része, ezért a futás célkitűzéseimet is annak rendelem alá. Hosszú Achilles-ín sérülésből sikerült speciális erősítésekkel kigyógyítanom magam, így szeretnék minél többet futni az edzéseken és közelíteni a régi szintemhez. Számokban ez annyit jelent, hogy a jelenlegi 160-180 kilométeres havi átlagot szinte meg kellene dupláznom, mert az Ironman felkészülésem mintegy 300 km körüli átlagot igényelne. Amikor igazán ment a futás triatlon közben, hetente minimum 70-80 km-t tettem a lábaimba. Tavaly a nagyatádi Ironmanen remekül szerepeltem, óriási egyéni csúcsot (9:05:35) mentem. Kiváló időjárási körülmények voltak, nem volt meleg, ami a hosszútávú triatlonhoz nem túl előnyös nagy alkatom miatt volt fontos, mert nem csak a hőtermelésem nagyobb, de nehezebben is szabadulok meg tőle. Idén ötven esztendős vagyok, javulást betervezni nagy merészség lenne. Sérülésmentes felkészülés és kedvező körülmények között bármi megtörténhet és a 2005-ös évből kiindulva semmi sem lehetetlen és úgy érzem vannak még tartalékaim. Visszatérve a futásra, van egy régi „mumusom” ez pedig a 1:20-on belüli félmaratoni teljesítés. Régóta kerülgetem ez az időhatárt, azonban eddig kifogott rajtam, és kilátásaimat sem érzem a legjobbnak, mert jelenleg kb. 1:25-26-ra lehetek képes. Ugyanakkor célok nélkül nem lehet élni, hiszen az adja meg a motivációt.”