Első maratonom - P. László

42 éves vagyok, és ez volt az első maratonom. 3.44.25 alatt sikerült. Igazából a Nike félmaratonra készültem ezért nem akartam 24 km-nél hosszabb távokat futni a nyár folyamán. Jó alapot teremtett a felkészüléshez, hogy az elmúlt egy évben minden hétvégén lefutottam egy félmaratont, így a szeptember 4-i félmaraton után elégségesnek bizonyult az előttem álló 3 hét.

Mivel sosem futottam 24km-nél hosszabb távot, ezért csak elméletben képzeltem el, hogy milyen lesz. El kell mondanom, hogy elméletben végigtervezni, és ott a rakparton úgy 30 körül szenvedni, kevés volt az azonosság. Már 15 km-nél elkezdtem különböző problémákat diagnosztizálni, mint fáradtság görcs, meleg, nem az én napom…stb. Aztán rájöttem, hogy csak az előttem álló végtelen kilométerek ijesztgetnek, és ha nem ekkora táv állna előttem, akkor ezekkel nem is foglalkoznék, hanem tenném amiért idejöttem és futnék. Ekkor jöttem rá, hogy mit is jelent, mikor azt mondják a maraton fejben dől el. Nem valami önszugerálásra van szükség, hogy ”megcsinálom, megcsinálom!” hanem nem szabad nemlétező problémákat kitalálni. Persze 30 után jött az igazi fizikai fáradság, de lassabb tempóra kapcsoltam, minden állomásnál öntöztem a fejemet,(amiért hálás vagyok a szervezőknek, hogy a vége felé egyre több volt) így a végére fogalmam sincs hogy honnét de még egy jó kis hajrára is volt elegendő energiám.

Futás közben sok fogadalmat tettem, jellemzően arról szóltak, hogy soha többé….. De aztán 15 perccel a célba érés után már tudtam, hogy a következőkön is OTT LESZEK! És a hőséget sem bántam, mert így a végén együtt tudtunk sörözni a városligetben a haverokkal.

P.László

fb share