Harza Cecília: Legyőzni a Kékest

A székesfehérvári Harza Cecília két sportot is űz egyszerre: karatézik, és hobbi szinten fut. Most nagy fába vágja a fejszéjét, benevezett a 13. Kékes Csúcsfutásra.

- Ha jól tudjuk, két sportban is otthon vagy.

- Karatézom már 20 éve versenyszerűen, a futást mellette csinálom hobbi szinten. A Honvéd Szondi SE-be járok futni egy ideje, és úgy döntöttem, hogy néhány versenyen elindulok. Mivel a Kékesen még nem voltam, és elég nagy kihívás, gondoltam, megpróbálom. Az a tervem idénre, hogy lefutom a maratont, és ha a Kékest meg tudom csinálni, akkor biztos vagyok benne, hogy a maratont is. Sokat jelent, hogy Magyarország legmagasabb pontjára kell saját erőből felküzdeni magam. Amikor először beleástam magam, akkor nem tudtam konkrétan, hogy mekkora a szintkülönbség, csak miután beneveztem, akkor láttam, hogy kevesebben neveztek, mint szoktak általában. Akkor kicsit megijedtem, hogy lehet, hogy nehezebb, mint gondoltam.

-Hogy lehet erre felkészülni?

- Konditeremben már edzettem hasonló dőlésszögben, mint a mátrai terep. A felét már le tudom futni, a másik fele még előttem áll. Nehézséget okoz, hogy nem tudok annyit készülni, mint szeretnék. A távval nincs gondom, csak az emelkedéssel, a dőlésszöggel. Félmaratont már többször futottam, maratont még soha nem mertem bevállalni, idénre tervezem, hogy elmondhassam, azt is megcsináltam.

- Miben különböznek a karateedzések a futástól?

- Annyiban más, hogy a futásnál elindulok, lehet közben gondolkodni, máshogy kell koncentrálni, a karatéban vannak különböző technikák, arra kell figyelni, pörgősebb. A szervezetet is más megterhelés éri, a futásnál monoton, állandó az igénybevétel, míg a karate gyorsabb, intenzívebb mozgást kíván. Az tény, hogy amióta futok, a karate-edzéseket is jobban bírom.

- Ki ellen nehezebb győzni, egy karate ellenféllel szemben, vagy önmagad ellen a futásban?

- A futásban saját magam ellen, hogy ne adjam föl fejben, elhiggyem, márpedig meg tudom csinálni, képes vagyok rá. A T-Home Vivicittá futáson mind a három távot lefutottam, ami majd egy félmaratonnyi hosszúság, ott 12 kilométernél beszúrt az oldalam, és csak lassan tudtam átlépni ezen a holtponton. De valószínű a karatés múltam is közrejátszott, meg az akaraterőm, hogy felálltam, és nem adtam fel, végigfutottam. A Kékesen is ebben bízom.

fb share