|
|
Rakparti eszmecsere - Nagy Réka gyalogolni és beszélgetni jön a Generali Futógálára
A Budapest II. kerületében élő Nagy Réka a gyalogló távon indul a 7. Generali Duna-parti Futógálán. Az eseményre elkíséri barátnője, Szabó Lászlóné is. Réka szerint nem az eredmény, hanem a jó beszélgetés lesz a fontos a 8 kilométeren.
- Mi alapján esett a választás a 7. Generali Duna-parti Futógálára?
- Minden szezon előtt végigböngészem a versenynaptárat, és kiválasztom, melyik verseny érdekelhet, és legfőképpen, melyik hétvégén érek rá. Így esett a választás a Generali Futógálára. Nem nevezek túl gyakran, de ez a néhány alkalom is remek lehetőség arra, hogy formába hozzam magam nyárra. Általában futni szoktam, ám most egy barátnőm, Szabó Lászlóné is elkísér a versenyre, így marad a 8 kilométeres gyaloglás. Nemcsak jókat tudunk beszélgetni, de végre szabad levegőn is leszünk, tehát egészen biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat.
- Igényel különösebb edzést ez a táv?
- Alapvetően nem. Ettől függetlenül rendszeresen sportolok: heti háromszor kezdődik a reggelem az edzőteremben. Szerencsére mind a sportcentrum, mind a munkahelyem közel vannak lakóhelyemhez, ezért nem kell hajnalban kelnem. Sajnos a munkám elég hektikus, teljesen kiszámíthatatlan, mikor ér véget, ezért estére nem tudok tervezni edzéseket. Maga a gyaloglás tényleg nem jelent majd kihívást, azonban május utolsó vasárnapján elsősorban a jó hangulaton lesz a hangsúly. Azzal nem foglalkozunk, hogy hányadikként és mennyi idő alatt érünk célba. Mert nem ez a lényeg.
- Minek a hatására kezdtél el annakidején futóversenyekre járni?
- Még 2000 környékén cégem egyik futónapját nekem kellett megszerveznem. Mint az esemény koordinátora, becsületből én is rajthoz álltam, és bevallom, azonnal megfogott a verseny hangulata. Az ilyen eseményeknek hihetetlen atmoszférája van, abszolút megértem, miért neveznek ezrek a nagyobb versenyekre. Ha nem is nevezhetem magam rendszeres versenyzőnek, mikor csak tehetem, rajthoz állok. A kedvencem a T-Home Vivicitta, a 3,5 kilométeres távot többször is lefutottam már. Egy ideig éltem Münchenben, akkor értelemszerűen nem volt módom itthoni versenyekre járni, de például életem legnagyobb túráját éppen az Amerikai Egyesült Államokban tettem, a Grand Canyont jártuk meg. Elsősorban nem a táv, hanem a szintkülönbség volt nagy, na és a hőmérséklet. Ilyen kihívásokkal idén, remélem, nem kell szembenéznünk, és kellemes beszélgetésben lehet részünk a barátnőmmel.
