Úton a harmincadik felé - jégeső, házasság és a Mátrabérc után

Már felvette rajtcsomagját Perl Gergely, aki harmincadik Telekom Vivicittájára készül. Minden bizonnyal ő az egyetlen, aki a harminc esztendő alatt a legtöbbször indult, mindössze egyet hagyott ki: a legelsőt.


"1986 őszén kezdtem el az utcai futásokat, úgyhogy a tavaszi Vivicittá még kimaradt. 1987-ben úgy készültem a két bátyámmal, hogy azelőtt sosem teljesítettem egyben 12 kilométert. 12 éves voltam, és édesanyám úgy tudta, hogy testvéreim ruhájára vigyázok majd, amíg ők futnak. Alibinek jó volt, de én akkor már tudtam, hogy - ha törik, ha szakad - nekem indulnom kell. Sosem gondoltam volna, hogy a Margitsziget ilyen hosszú, és aki akkor futott, a mai napig emlékezhet arra a bizonyos nagy jégesőre a Parlament előtt. Ez meghatározó élményem maradt. Ezután vonzani kezdtek az utcai versenyek, és az atletizálás helyett inkább erre helyeztem hangsúlyt. Akkor még nagy dolog volt az ajándék póló, hiszen nem előre kaptuk, hanem küzdenünk kellett érte! Ezért a versenyeken mindig az előző alkalommal kiérdemelt új szerzeményben virítottunk.

Legkedvesebb Vivicittám a 2001-es, ugyanis ezen a versenyen "futottam össze", illetve ismerkedtem meg Rékával, aki azóta már a feleségem. Természetesen akkor ott ő is futott! Az idei, 31. Telekom Vivicittá Városvédő Futás nemcsak számomra, hanem számunkra is kerek évforduló, éppen 15 éves házasok leszünk. A 30. Vivicittámat pedig különleges felvezetéssel ünneplem meg, szombaton elindulok a Mátrabérc 54 kilométerén, és vasárnap jöhet a Telekom Vivicittá Félmaraton!

Néhány éve már nem is indulok más utcai versenyen, vidékre költöztünk, és inkább csak terepen, erdőben futok. Az évek során a Vivicittá azzá lett a számomra, ahol mindenképpen futnom kell! Lehet munka, családi program, ütközhet más versennyel, az indulás sosem lehet kérdés. 1995-ben még a verseny közben elszenvedett súlyos bokaszalag-szakadás sem akadályozott meg a célba érésben. Menni kellett, hiszen csak az első ezer célba érkező kapott pólót, ráadásul hosszú ujjút! Sántikálva, de teljesítettem a távot, 47 perc alatt. A hosszú évek alatt számos útvonalon futottunk, a lényeg azonban sosem változott: szerettük a várost és csak futottunk, csak futottunk!"

M

fb share