Aki sohasem hagyta abba: Dr. Nemes-Nagy Tibor

A 32. Wizz Air Budapest Félmaraton egyéni versenyszámában először írtak ki külön versenyt jogászoknak, és ez kétszeresen is kapóra jött Nemes-Nagy Tibornak, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezérigazgatójának. Egyrészt, mert ez a táv, amelyet minden héten legalább egyszer maga mögött hagy, másrészt idén először nagylánya is ott lesz a mezőnyben.

<<center>> "Remélem, hogy a lányom nyakában is ott lesz a félmaratoni érem"

- 13 éves koromban labdarúgóként indult a "sportkarrierem" - mesélte Tibor, ám egy meccsen egy szabálytalan szerelése rádöbbentette, nem ez az ő világa. - Középhátvédként egyedül maradtam az ellenfél támadójátékosával, mögöttem már csak a kapus volt, valahogy meg kellett állítanom, ami nem a legszabályosabban sikerült, olyannyira, hogy 11-es lett. Ez lelkiekben annyira megviselt, hogy rádöbbentem, hogy egy sokkal békésebb sportágat kell keressek magamnak. Szerencsémre akkor ősszel egy mezei futóversenyre beválogatott az általános iskolai testnevelő tanárom, így 1978-ban életem első futóversenyén bronzérmet szereztem.

Innen indult el a Tibor számára a közép és hosszútávfutás szeretete. Az első maratoniját 19 évesen - akkor már testnevelés-földrajz szakra járt a Szegedi Tanárképző Főiskolára - a Népligetben, a Xerox maratonon futotta, méghozzá úgy, hogy első osztályú minősítést jelentő 2:29:30-cal. - Nem volt egyszerű a napi két edzést a főiskola mellett végigvinni, mert azért a testnevelés szak nemcsak atlétikából, ezen belül futásból állt, hanem tornászni, úszni, kézilabdázni , kosárlabdázni , sőt ritmikus sportgimnasztikázni is kellett. Ezek egy hosszútávfutónak nem okvetlenül a kedvencei. Közben azért jöttek az eredmények, javult a teljesítményem, a főiskola végén 2:20 közelében tudtam a maratont lefutni, ám akkor olyan erős volt a mezőny, hogy ezzel az eredménnyel az országos bajnokságon az első húsz közé nem fértem be.

Akkoriban olyan erős volt az ob mezőnye - olyan nevekkel, mint Szűcs Csaba, Borka Gyula, Lezák Csaba, Farkas Géza és még jó néhányan a teljesség igénye nélkül -, hogy 2:20 feletti idővel nemigen lehetett az első húszba kerülni. Tibornak azért sikerült, legjobb maratonját Essenben futotta, 2:18:27-et. Az első magyar félmaratoni bajnokságon 1992-ben pedig szinte végig vezetve 65:07-et sikerült elérnie, ami az ezüsthöz volt elég, mert az utolsó 500 méteren Szemán János lesprintelte. - Azóta rengeteg félmaraton futottam, nem is tartom számon, hiszen mindennapi futóként hetente egyszer majdnem biztosan edzésen is megvan a 20-21 km. Maratont eddig 69-et futottam, a hetvenediket Londonban szeretném, azzal meglenne a világ hat legnagyobb maratonjának mindegyike.



Tibor nemcsak a sportban szeretett volna kiteljesedni, a tanári munkája mellett elvégezte a jogi egyetemet. - Talán éppen a lefutott sok maraton kapcsán jutottam arra, hogy továbbtanulok, hiszen a hosszútávfutás megtanít arra, hogy mindent végig lehet vinni csak erősnek kell lenni fejben és testben egyaránt. A futást sem hagytam abba, bár volt egy kis kitérőm a triatlon felé, ahol nemcsak versenyeztem, hanem az MTSZ megbízott főtitkára is voltam, de visszahúzott a szívem a futáshoz. E mellett az állami szférában dolgoztam, sokáig a Külügyminisztériumban, akkor is, azóta is bárhová is utazom, mindig velem van a futócipőm. Futottam a líbiai tengerparton, pakisztáni krikettpályán, New York belvárosában, rekkenő hőségben Qatar fővárosában Dohában - egyedül Kenyában tiltotta meg a nagykövet Úr, hogy ki merjek menni, csak úgy futkározni egyedül. Napjainkban a nemzetközi konferenciákon kollégáim rácsodálkoznak, amikor látják, hogy reggeli helyett a futócipőt húzom, és indulok futni. Így van ez rendjén, úgy gondolom.

Saját családjában Tibor sohasem erőltette a futást, úgy tartja, elég a példája, nem mindenkinek vonzó az élsport, a heti 12 edzésével, a sok-sok óra alatt lefutott 120-180 kilométerével. - Gyermekeim közül Anna lányom, aki jogi egyetemre jár, és idén a fejébe vette, hogy lefutja a félmaratont, ami nemcsak élete első 21 kilométere, hanem az első IGAZI NAGY futóversenye lesz! Megkért, hogy én is fussak vele, amire persze nem mondhattam nemet, de megbeszéltük, hogy nem együtt futunk majd, és, hogy nekem is legyen tétje, a jogász félmaratoni bajnokságra neveztem, ahol nem is kevesen, több mint 130-an futnak majd. Remélem, hogy jól sikerül a 21 kilométerem, de számomra még nagyobb öröm lesz, ha a lányom nyakában is ott lesz az érem a célban!