Sosem késő elkezdeni a sportolást

Beszélgetés a 75 éves veterán futóval, Lencsés Évával

Nem fiatalon fordult a mozgás felé, élő bizonyítéka, hogy sosem késő elkezdeni a sportolást. A balassagyarmati Vitalitás SE extrém szakosztályának tagjaként számtalan hosszú távú futóversenyen vesz részt, legtöbbször a mezőny legidősebb tagjaként. A Nagyorosziban élő Lencsés Éva néni szorgosan gyűjti a kilométereket, sok fiatal példát vehetne szorgalmáról. A napokban ünnepelte 75. születésnapját, az internet segítségével beszélgettünk vele.

Gödöllőn születtem, 1939. január 3-án, így már méltán nevezhetem magam veteránnak - kezdte beszélgetésünket. - A szomszédos faluban, Isaszegen töltöttem gyermek- és ifjúkori éveimet, a középiskoláim elvégzéséig. Ekkor, sőt, még felnőttként sem sportoltam semmit, mert nem olyan környezetben éltem, ahol késztetést kaphattam volna ehhez, és a középiskolás koromban sem volt erre lehetőség.

- Hogy került életébe a mozgás?

- Én tulajdonképpen 45 éves koromban fordultam a sport felé érdeklődéssel, amikor úgymond "felszabadultam" gyereknevelési kötelezettségeim alól. Akkor a természetjárás felé vettem az irányt, amit aztán teljes intenzitással kezdtem űzni, és folytattam 17 éven át. Itt szereztem meg a futáshoz szükséges állóképességet, és fizikai rátermettséget, aminek mai napig hasznát veszem. Komoly teljesítménytúrázással 50-től 250 kilométeres, változó távokkal próbálkoztam, komoly "hegymászásokkal".

- És a futás mikor jött?

- Futni 61 éves koromban, 2000-ben kezdtem el, egy futóismerősöm erőteljes, vagy inkább erőszakos kapacitálására. Ebben az évben még együtt csináltam a futást, és a teljesítménytúrázást, mígnem 2001-ben teljesen átálltam a futásra. Versenyek közben rájöttem, hogy van itt nekem keresnivalóm, ezért csak erre kell fordítani minden energiám. Ebbéli pályafutásom "fénykorát" a 62-66 éves korom alatt éltem meg. Korosztályomban sok mindent megnyertem, állandóan dobogós helyezéseim voltak.

Tovább a teljes cikkhez a Nógrádsport oldalára >>



fb share