Közösségteremtő ereje is van a Kékes Csúcsfutásnak

A budapesti Király Ágnes éveken keresztül versenyszerűen vízilabdázott. A mozgás utána is hiányzott neki, nekiállt futni. 2006 óta versenyekre is jár, önmaga és a mindig jó hangulat miatt. Most a 13. Kékes Csúcsfutásra készül, leginkább lelkiekben.

- Miért szeretsz versenyre járni?

- Egyrészt a versenyek hangulatát nagyon szeretem, másrészt ezen kívül szép környezetben futni is felemelő tud lenni, akár a Kékesre gondolok, vagy a balatoni versenyekre. Közben mindig rájövök, hogy tudom teljesíteni azt, amit kitűzök magam elé, ez egyfajta megerősítés, hogy higgyek magamban. Az egyik fő szempont nálam az, nagyon szeretem, hogy a versenyeken a résztvevők, a versenyzők, sokkal jobban figyelnek egymásra, mint amit általában a hétköznapi életben megszoktuk. A közös cél egy olyan hangulatot teremt, hogy egyszerűen normálisan viselkednek egymással az emberek. Közösségteremtő ereje van egy ilyen eseménynek.

- Az előző két csúcsfutásodhoz képest változott valami a felkészülésedben?

- Igen változott, az, hogy mostanában nem futottam fel odáig. Viccet félretéve: az első után megfogadtam, hogy többször nem megyek, aztán tavaly mégis indultam. Arra jobban készültem, ennek ellenére rosszabb eredménnyel zártam. Mostanában elég rég futottam utoljára, viszont tudom, hogy mi áll előttem, nagyjából mi kell ahhoz, hogy le tudjam futni. Nem félek annyira, mint mondjuk az elsőnél. Biztos vagyok benne, hogy teljesítem a távot, lehet, hogy rosszabb idővel. Persze, az, hogy nem futottam, nem azt jelenti, hogy mást nem is mozogtam, de vizsgaidőszak van, meg dolgozom, nehéz beosztani az időt, hogy mindenre jusson.

- Mit tanácsolnál egy premierjére készülő Kékes-futónak?

- A legfontosabb dolog, hogy megtalálja az ember a saját ritmusát. Nem szabad azzal törődni, hogy most hányan hagynak le, be kell osztani az erőt. Persze a bemelegítés is fontos, anélkül nem lehet megcsinálni. Nem szabad idegeskedni, mert úgy is le tudja futni mindenki, aki akarja.

- Egyedül vágsz neki?

- A barátom elkísér, ő szurkolni fog nekem, sajnos most nem indul a versenyen. Egy barátnőm viszont le is futja a 13. Kékes Csúcsfutást. Jó érzés, hogy amikor túl vagyunk rajta, van valaki, akivel meg lehet beszélni, hogy az ikszedik kilométernél mennyire bírta egyikünk, vagy másikunk.



fb share