Futás és túra a hagymáért - avagy Intersport Túranap a Pilisben

Szombaton 7. alkalommal indult az Intersport Túranap, és vele együtt természetesen az Intersport Terepfutás mezőnye - a tavalyihoz hasonlóan közel kétezren jöttek el a három táv valamelyikére futni vagy túrázni, pedig az időjárás mindent megtett, hogy elriassza a résztvevőket. A hajnali pici eső után negyed óránként váltogatta arcát. Előbb a novemberben meglepő párás (szinte) meleggel, majd a hirtelen kisütő nappal támadott, később hatalmas széllökésekkel, de végül elcsendesült minden. Persze, hiszen az égiek láthatták: aki ma itt akar lenni velünk, azt semmi sem tántoríthatja el. Így aztán maradt a felhős, de kellemes kirándulóidő reggel 12 fokkal, ami a legmelegebb időben egészen 17-ig is felmerészkedett.

Ahogy mindig, szokás szerint a terepfutók indították a napot ma is, 8 órától indultak a hosszú- (29,3 km) és középtávra (18,3 km), utána pedig megkezdték túrájukat azok is, akik nem siettek annyira, csak sétálva, vagy erős tempóban gyalogolva akarták végigjárni a terepet. Ők egy még rövidebb távot is választhattak, ami egy bő 10 kilométeres kirándulást jelentett. Sokan külön megcsodáltuk a fegyelmezetten, de mégis izgatottságtól csillogó szemmel a rajtnál várakozó két vizslát, akik, úgy sejtettük, minden fáradtság nélkül teszik majd meg gazdájuk választott távját.

Aki kicsit is fázott, annak épp jólesett a rajt után a kaptató a kőbánya felé, attól jól kimelegedett mindenki, és onnantól a hőháztartással semmi gond nem volt. Jó volt nézni, amint a leggyorsabbak eliramodása után tömött sorokban gyalogoltak a piros jelzés felé felé a hátizsákos kisgyerekek anyukával és apukával (kezüket fogva, nehogy a szülők elvesszenek valamerre), mellettük kisebb-nagyobb baráti társaságok vidáman beszélgetve, páran kutyával, néhányan nordic walking bottal a kezükben. Egyesek magukba mélyedve, mások élénk társalgásba merülve, de mind mosolyogva. És ugyanilyen jó volt őket látni a célban, kicsit kipirultabban, egy cseppet fáradtabban - a futókat azért sokkal fáradtabban és még jobban kipirultan, de még mindig mosolyogva. Mindenki megtalálhatta a számítását ezen a napon, hiszen a terepfutás szerelmesei a reggeli nedvességtől izgalmas pályán futhattak egy jót, akik pedig egy élménydús kirándulásra vágytak, azok kecskét, lovat simogathattak útközben, egyeseknek még arra is futotta az idejükből, hogy Csobánkán egy baráti házba betérve egy pohár borral szakítsák meg a túrát. És természetesen az Egri vár melletti lovagi torna... no, az kihagyhatatlan volt annak, akit arrafelé vitt az útja.

Szóval volt is mi miatt mosolyogni mindenkinek, hiszen a reggel-délelőtt elinduló futók és túrázók hihetetlen, a szó legszorosabb értelmében színes élményeket szereztek néhány órás kirándulásuk alatt, olyan csodákat láthattak, melyek a futókat is biztosan egy-két perccel jobb időhöz segíthettek hozzá. Lám, a természet különösen kegyes volt hozzánk idén: még nem volt olyan hideg, hogy a fák ledobják lombjukat, a levelek nagyja még a fákon pompázott, így a sárga, barna, piros és zöld legkülönfélébb árnyalatait mutathatták az erdő fái ahelyett, hogy egy kemény fagy után a csupasz ágak várták volna a kirándulókat. Ilyen környezetben az elmúlt évekhez képest még szebb volt látni az útvonal látványosságait, a Teve-sziklát, a Mackó-barlangot, az Szent-kutat... Lenézni a kőbánya tetejéről, és visszaintegetni a rajt felé, hátha látja valaki (most nyugtatunk meg mindenkit: láttuk!). Végigpillantani a gyönyörű panorámán az ezüst-Kevély oldalából a vár és Pilisborosjenő felé.

Miközben a mezőny nagyja szebbnél szebb élményekkel gazdagodott, természetesen az iskolaudvaron is folyt az élet. Egyrészt a gyors lábú futók és a legrövidebb táv túrázói igen hamar beértek, és tőlük nyüzsgött a célterület, másrészt pedig hihetetlen sebességű hagymapucolás folyt a háttérben, hogy megpróbáljuk elriasztani egyrészt az éhség rossz szellemeit, másrészt pedig a néha-néha megsűrűsödő felhőket. Nos, ez utóbbi annyira jól sikerült, hogy néha a nap is kisütött végül, és - bizos forrásból tudjuk, hiszen Péter Attila a saját szájával mondta be a mikrofonba - a HÉV-en vészhelyzetet rendeltek el az átható hagymaszag miatt. Akárhogy is: a szokásos meleg tea és hagymás-zsíros kenyér ismét, mint eddig mindig, hatalmas sikert aratott a célba érkezők körében. Akik természetesen egyre többen és többen lettek, mivel akik beértek, azoknak még nem akarózott elindulni haza, inkább beszédbe elegyedtek régi, esetleg újdonsült ismerőseikkel az asztaloknál, fogyott a tálcákról az ennivaló, és újra meg újra kellett tölteni a teás kancsókat. A végére igazi fesztiválhangulat kerekedett az iskola udvarán, de úgy, hogy ahhoz még a zenét sem kellett nagyobb hangerővel nyomni, betöltötte a teret a sportolók zsivaja. És természetesen örömmel láttuk viszont a reggeli rajt legelején izgatottan elinduló két zsemleszín vizslát is.

Mivel ez a nap a természetjárás mellett azrt a terepfutásról, azon belül is két versenyről szólt, nem mehetünk el szó nélkül a terepfutók dobogósainak eredményei mellett. A két hosszabbik távon összemérték erejüket, vagy inkább gyorsaságukat a hölgyek és az urak, és a végén az alábbi dobogós sorrendek alakultak ki a távokon.

Közép táv (18,3 km)

Férfiak:

1.: Tagscherer Imre (Vasas) 1:30:27
2.: László Gergely (VEDAC) 1:31:14
3.: Gyuri Attila 1:32:00

Nők:

1.: Sebők Lilla (Maraton TKE) 1:41:11
2.: Mód Ildikó (DOVER) 1:43:40
3.: Forintos Nikolett (Dunakeszi) 1:54:29

Hosszú táv

férfiak:

1.: Beda Szabolcs 2:18:45
2.: Urbán Zsolt 2:19:47
3.: Váraljai Vázsony 2:22:01

Nők:

1.: Szekeresné Bakony Fruzsina 2:41:08
2.: Hercku Tímea 2:49:13
3.: Marton Mlecsenko Éva 2:57:04

fb share