Sportolás kerekesszékkel

Marietta ritkán unatkozik. Teljesített félmaratont, vívott, kajakozott, kosarazott, most erősít, zumbázik, és részt vesz az alakuló curling csapatban. Emellett tanul, harmadik lett a Miss Colours szépségversenyen, és nyílt természetével olyanok érdekeit képviseli, akiknek elég sok akadályt kell leküzdeniük. Képletesen és szó szerint értve is, mert Marietta kerekesszékkel űzi ezeket a sportokat, és így próbálja ledönteni a tabukat és határokat, amikhez még nem épültek meg a rámpák.

A Mozgásvilág interjúja

Mondtad, hogy suliból jössz az interjúra. Mit tanulsz?
Műszaki fősulira járok, környezetmérnöknek tanulok. Júniusban végeztem mint könnyűipari mérnök, és itt ragadtam, ez lesz a második diplomám.

És közben egy alapítványnak dolgozol, igaz?
Igen, fogyatékossággal élőkkel és hátrányos helyzetűekkel foglalkozó alapítványnak dolgozom. Mindenes vagyok, ha menni kell valahova képviselni az alapítványt, akkor én megyek, mert én hitelesen tudom tenni. Nem tudnék úgy dolgozni, hogy nyolcra bemegyek az irodába, négykor pedig kijövök. Azt szeretem, ha minden nap más: konferenciára kell menni, megbeszélésre, egyeztetni...

Hogy fér bele a sport, mennyit edzel?
Hát egy ideje nem nagyon, mert angol tanfolyamra jártam elég intenzíven. Korábban vívtam meg kajakoztam, de mind a kettőtől beteg lettem. A vívástól szétment a hátam, a kajakozástól meg sebes lett a lábam, ezért abbahagytam. Most járok a barátnőmmel zumbázni, és konditerembe erősítgetni, és abban bízom, hogy a curling működni fog. Az annyira persze nem sport, de mégis, a versenyzés, a versenyszellem jelen van benne. Most kezdtem el a curlinget, most alakul a csapat, most mérjük föl a jégpályát.

De futottál/gurultál is, nem?
Igen, a Suhanj!-nyal voltam versenyezgetni, de az angol miatt most ők is háttérbe szorultak. Futottunk, és krankinget edzettünk, ami olyan, mint a spinning, csak kerekesszékeseknek, és kézzel kell tekerni. A Suhanj! segítségével megcsináltam ebből egy edzői képzést, és most az a terv, hogy ez beinduljon, hogy kerekesszékeseknek tarthassunk majd edzéseket.

Hogy kerültél a Suhanj!-hoz, honnan jött a motiváció, hogy velük gurulj?
Még 2011-ben volt ott egy kerekesszékes lány. Facebookon tartottuk a kapcsolatot, és mondta, hogy lesz egy futóverseny, jöjjek le. Akkor még Mezőkövesden laktam a szüleimnél, bejöttem, és azonnal teljesen egyértelmű volt, hogy mennyire fontos a csapat, és milyen jó ezt csinálni. Most már nagyon kinőtte magát az egész. Akkor még hárman vagy négyen voltunk kerekesszékesek egy futóversenyen, most pedig már a New York Maratonra is vittek ki egy lányt, és látássérülteket is. Emellett minden szombaton van látássérülteknek úszás, és futás kerekesszékeseknek.

És a futásban mit tudnak segíteni az ép futók?
Nekem konkrétan nem nagyon kell segíteni, mert handbike-kal tudok futni, de vannak olyanok, akik nem tudnak hajtani, és őket végigtolják. Ők azt mondják, hogy ugyanolyan élmény, mintha futnának.

Tovább a teljes interjúhoz a Mozgásvilágra

fb share