Ózdról Budapestre a T-Home Vivicittára

Egy törzsfutó ismerősével nevezett be a 26. T-Home Vivicittá Városvédő Futásra Szűcs Margit. Az ózdi futó számára nem lesz ismeretlen a kiválasztott 21 kilométeres táv, ugyanis korábban többször teljesített félmaratont.

- Mi alapján esett a választás a félmaratonra?

- Tavaly és tavalyelőtt is mindhárom távon rajthoz álltunk, lényegében idén nem történt más, csak összevontunk a 3,5 a 6,5 és a 12 kilométert. Összességében néhány méterrel kevesebbet is fogunk futni. Tiborral már hosszú évek óta tartó futóbarátság köt össze, ezúttal is együtt fogjuk lefutni a távot. Jól bevált páros vagyunk, ha az egyikünk a feladást fontolgatná, akkor a másik "rúg rajta egyet", hogy magához térjen. Beszélgetünk és biztatjuk majd egymást, hogy a végére is maradjon bennünk lendület. Az elejét egyébként is szép lassan szeretném kezdeni, vigyázni kell, nehogy magával ragadjon a tömeg, és ha bírjuk, akkor az utolsó 4-5 kilométeren már lehet hajrázni.

- A felkészülés is közös a futópároddal?

- Nehéz lenne megoldani, én ugyanis Ózdon élek, ő pedig a fővárosban. Az edzéseket a helyi stadionban szoktam végezni, egy 6,5 kilométeres pályán, ahol az aznapi kedvtől függően délután munka után szoktam egy, kettő, vagy három kört futni. Olykor csatlakozik hozzám a barátnőm, akivel a városban futunk, ami legalább nem olyan unalmas, és a körökbe sem szédülök bele.

- Mi fogott meg a futásban?

- Egyszerű a válasz: kikapcsol. Levezeti a feszültséget, ami minden egyes nap újra tud termelődni. Már 2-3 kilométer is jó hatással van rám, de ha hosszabb távon futok, akkor elszáll a fejemből minden rossz gondolat. 2006 táján barátok ösztönzésére kezdtem el edzeni, egy barátnőm két öccse volt futóbolond. Magam sem gondoltam volna, hogy 2011-ben is rendszeresen versenyezni fogok. Azt pláne, hogy már negyedik alkalommal leszek ott a T-Home Vivicittán.

- Ózdi lakosként mi a vonzó egy budapesti versenyben?

- Ha buszra szállok, akkor egész gyorsan és átszállás nélkül jutok el a fővárosba. A stadiontól pedig könnyen ki lehet jutni a Városligetbe. És bár nem ez lesz az első félmaratonom, mégis van bennem egy kis izgalom. Hiszen ez egy nagy verseny, és a tél is hosszú volt, így nem tudtam úgy készülni, ahogy szerettem volna. Az külön motiválni fog, hogy keresztlányom is ott lesz a helyszínen. Emlékszem, először nem hitte el, hogy teljesíteni tudom a távot, de mára megszokta, hogy egy kissé őrült keresztanyja rendszeresen versenyez.

fb share