Kitartás, Szilvi!

Szilvia Imád futni, ha futni kell, nem azt kérdi, mennyit, hanem azt, hogy mikor. Aztán egyszer csak a rákkal találta magát szemben, most küzd vele. És közben természetesen hihetetlen energiával éli az életét továbbra is, nomeg fut. Ezért, erről írt nekünk-nektek egy levelet, olvassátok szeretettel, és kívánjuk neki, hogy úgy alakuljon az élete, ahogy ő szeretné!

Futni rendszeresen akkor kezdtem, amikor a kislányom megszületett, és szerettem volna visszanyerni a régi formámat. Egy kis faluban laktunk, nem nagyon volt lehetőségem más sportokra, így csak felvettem a cipőmet, és mentem. Mivel a Velencei-tó partján élünk, csodálatos helyeken tudtam edzeni, a mai napig élvezem a gyönyörű tájat, a tó látványát.

A BSI-vel tavaly tavasszal kerültem kapcsolatba, mikor egy barátnőm megkérdezte, volna-e kedvem vele menni a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálára. Természetesen volt, de gyerekkorom óta nem voltam futóversenyen, így kíváncsian vártam, milyen lesz. Hihetetlen hangulat fogadott, és nagyon nagy élmény volt ennyi emberrel együtt menni a cél felé. Még aznap elhatároztuk, hogy, mindenképpen nevezünk a Nike Budapest Félmaratonra párban. Tulajdonképpen egész nyáron erre edzettem, és nagyon élveztem, hogy van egy cél, amiért érdemes hetente akár ötször felvenni a cipőt. Felhívtam egy barátomat is, akiről tudtam, hogy sokat fut, hogy jöjjön, mert eufórikus élményben lesz része, és nagy örömömre még a bátyját is magával hozta. Azt a napot soha nem fogom elfelejteni, a hatalmas tömeget, akik hangosan visszaszámolva várták, hogy végre elindulhassanak, és azt a hangulatot, ami körülvette a futókat, és a szurkolókat.

Mikor végeztünk, döntöttem el, hogy nevezek a következő félmaratonra, de már egyedül, úgy gondoltam, képes vagyok rá. Közben elkezdődött szeptemberben egy orvosi kivizsgálás, mert a vasam és a májfunkcióm nem volt megfelelő értéken. Ultrahangon megállapították, hogy a májamban gócok vannak, és a vastagbélben is felfedeztek egy elváltozott bélszakaszt. Közben persze edzettem, és lelkesen készültem a versenyre, a leleteimmel igyekeztem nem foglalkozni. A siófoki Balaton Félmaratonra november 17-én került sor, emlékszem, iszonyú köd volt, és elég hideg. Az egyik ismerősömmel ittunk is egy forralt bort a futás előtt, hogy kicsit felmelegedjünk. Az első felét a távnak nagyon jól bírtam, de a 15-ik kilométernél elkezdett begörcsölni a lábam, és sántikálva futottam a célig. Mikor beértem, rám tört a zokogás, és egy-két napig szinte minden órában eszembe jutott, hogy igen, megcsináltam!!!

A verseny utáni héten mentem gasztroenterológushoz, aki ránézett a leletekre, és azt mondta: ez vastagbélrák máj áttéttel. Csak néztem, néztem rá, és egyszerűen nem akartam elhinni, amit mond. Megkérdeztem tőle, hogy akkor én most hogyan tudtam lefutni a félmaratont, azt válaszolta, hogy minden szervezetnek más a tűrőképessége. Pár nap múlva mentem be a kórházba, ahol egy hét kivizsgálás után megerősítették a diagnózist. és ajánlottak egy orvost is, aki kiveszi az elsődleges daganatot. Mikor megláttam a sebészt, teljesen megnyugodtam, olyan empátia és békesség áradt belőle, tudtam, jó kezekben vagyok. Leültünk megbeszélni a műtétet, és míg más ember esetleg azt kérdezte volna, mennyi esélye van a túlélésre, én azt kérdeztem, mikor mehetek újra futni. Az operációra december 7-én került sor, nagyon hamar regenerálódtam, már három hét múlva elkezdtem óvatosan edzeni haskötővel. Jelenleg 8-10 kilométer között futok heti 3-4 alkalommal, hiszen készülök a Balaton Szupermaratonra, amit egy baráti házaspárral futunk váltóban márciusban. Egy kemon vagyok túl, iszonyú gyomorfájdalmaim voltak, és a hajam is csomókban hullik, úgyhogy elkezdtem más terápia után nézni, barátaim és a Jóisten segítségével úgy néz ki, el tudok menni Németországba egy klinikára, ahol másfajta kezelést fogok kapni. A futócuccomat természetesen viszem.

Egyrészt azért írtam meg a történetemet, hogy mindenki lássa, a hit csodákat tehet, ha vannak céljaid, akkor semmi sem lehetetlen, másrészt szeretném, ha szorítanátok értem, hogy minél hamarabb teljesen egészséges legyek, és ott állhassak márciusban a rajtnál!

Mindenkinek kívánok jó felkészülést a következő versenyére.

Üdvözlettel:
Szigeth Szilvia

fb share