Beszélgetés Erdélyi Zsófiával

Erdélyi Zsófiával a Houston Maraton után beszélgetett a terepsport.hu, ahol a nehéz körülmények ellenére megszerzett 8. helye kifejezetten jónak számít a fiatal sportoló életében.

Milyen elvárásokkal és érzésekkel érkeztél Houstonba, ahol 2012-ben már remek futással mutatkoztál be?
Az elvárásaim mindig nagyok magammal szemben. Mindenképpen egyéni csúcsot szerettem volna, annak ellenére, hogy a félkészülésem nem volt 100%-os. Úgy gondoltam, egy 2:35-el kezdődő időeredménnyel már elégedetten repülök haza. Helyhez kötött célom, nem igazán volt, miután a rajtlistát megláttam.

Sérülésed milyen jellegű volt és ez mennyire akadályozott a felkészülésben?
Decemberben, egy térdfájás kezdett el gyötörni, amiből elég nehezen jöttem ki, de főleg a lelki része volt leterhelő. Sokszor törtem ki sírásban, amikor úgy gondoltam, hogy én akkor is futni fogok, de sajnos 5 perc után meg kellett állnom. Több mint 2 hét telt el így, ilyen változó futásokkal. Hol sikerült 20 percet kisajtolnom magamból, hol sikerült 40 percet, de volt olyan, hogy ki se tudtam menni. A rendes résztávos edzésekbe meg bele se kezdtem. Végül is, nem igazan a térdemmel van baj, mivel a röntgen nem mutatott semmit, hanem az egész probléma a derekamból indul ki. Gyenge hátizomzatnak örvendek, ami által bizonyos izmaim nem megfelelően működnek. Szóval a probléma meg nem szűnt meg teljesen. De dolgozom rajta.

Tovább a teljes cikkhez a Terepsport oldalára

fb share