Staicu Simona: Pályacsúcs után visszatérés

Noha nem tartja kifejezetten gyors pályának a SPAR Budapesti Nemzetközi Maratont Staicu Simona, 2004-ben pályacsúccsal szerezte meg az aranyérmet. A kétgyermekes családanya győzelme után idén, a jubileumi versenyen tér vissza a Városligetbe. Természetesen ismét az első helyre pályázik.

- Milyen előjelekkel készültél a 2004-es Budapest Maratonra?

- Olimpia után voltunk, és bár nem voltam csúcsformában, mégis esélyesnek számítottam, ugyanis az előző években Európa nagyobb versenyein már komoly eredményeket sikerült elérnem. Rómában ezüstöt, Milánóban a bronzérmet, Párizsban pedig a negyedik helyet sikerült megszereznem. Edzőmmel, Juhász Andrással 2002 óta készültünk a maratoni győzelemre.

- Szoros verseny volt?

- A rajt kiválóan sikerült, a női ellenfeleimet szinte az első kilométer után le tudtam szakítani. Végig a saját iramomat futottam, egyenletesen teljesítettem a 42 kilométert. Meglepő módon két azonos félmaratonom lett, holott a táv második felében általában pár perccel gyengébbet szokott futni az ember. Szerencsére végig voltak körülöttem, így nem kellett teljesen egyedül futnom. 32-35 között egy kisebb holtpont elkapott, tíz percig másra sem tudtam gondolni, csak arra, mikor ér már véget a futam. Póth Marianna végül 10 perccel lemaradva ért célba, míg nekem 2:38:17-es idővel a pályacsúcsot sikerült megjavítanom.

- Mennyit javítottál?

- Mindössze egyetlen másodperccel futottam jobbat Kovács Ida 2002-es idejénél. Rövid távú versenyek esetében szoktak ilyen minimális különbséget javítani, nekem ezúttal maratonon sikerült. Egyébként a pályacsúcs messze elmarad egyéni legjobbamtól, ami 2:29:59.

- Minek köszönhető ez a nagy differencia?

- Véleményem szerint a budapesti pálya nem tartozik a gyors futamok közé Ennyi szintkülönbséggel, a szeles rakpart mellett lehetetlen 2:30 körüli időt futni. Ennek ellenére szeretem ezt a versenyt, mert hihetetlenül szép pályán futunk.

- 2004 óta hányszor álltál rajthoz Budapesten?

- Közvetlenül a verseny után úgy döntöttem, nemcsak a futás, a család is fontos. Az elmúlt öt évben főállású anya lettem, öt éves Janka lányom után tavaly született Dorottya, ám az anyai feladatok mellett jelenleg is vannak terveim. Szerintem ismét olimpián versenyezni, ehhez pedig meg kell futnom a 2:37:00-s szintidőt. Idén ismét ott leszek a budapesti mezőnyben, bár egyelőre nem az időre koncentrálok. Szeretnék aranyérmet szerezni, és a bajnokság is rendkívül fontos számomra. Az előjelek biztatóak, szeptember első hétvégéjén a Nike Budapest Félmaratonon a második lettem, most szombaton pedig egy svájci hegyi maratonon győztem.

fb share