Tartás és önbecsülés a futásnak köszönhetően

Színesebb személyiség, rengeteg utazás és még több tapasztalat - sorolta a futásnak köszönhető pozitív hozadékokat Nagyné Petrik Éva, az 1997-es Budapest Nemzetközi Maraton női győztese, aki férjét is a sportnak köszönheti.

- Számon tartod a versenyeid és azt, hány alkalommal futottad le a maratont?

- 26 éves futómúlttal rendelkezem, tudom, sokaknak rendkívül fontos, hányszor teljesítették a 42 kilométeres távot, de számomra ez sosem volt szempont. Annyit tudok, hogy 21 évesen futottam az első maratonomat, és a tavalyi hirtelen fellelkesülésemnek köszönhetően részt vettem a Kékes Csúcsfutáson.

- Azért egy-két külföldi verseny emléke biztos megmaradt benned.

- Valóban, versenyeim nagy részét külföldön teljesítettem, akkoriban ugyanis Magyarországtól nyugatra és jóval keletebbre nagyon jól megfizették a helyezéseket, idehaza pedig kezdetben nem nagyon voltak pénzdíjas versenyek. Amszterdamban ezüstöt szereztem, Rómában kétszer voltam második, Melbourne-ben pedig a negyedik helyen értem célba. 1997-ben pedig versenykörúton voltam Amerikában, és Sierra Vistán egy magaslati maratonon nyertem úgy, hogy 13 percet javítottam a pályacsúcson. Remek formában voltam abban az évben.

- Olyannyira, hogy ősszel a Budapesti Nemzetközi Maraton aranyérmét is begyűjtötted. Hogy emlékszel vissza a versenyre?

- Elsősorban egy fotó maradt meg bennem, ahogy egy férfi bolyban futok, a hátunk mögött pedig a Parlament látható. Ez lett a következő évi maraton plakátja. Maga a verseny is könnyű lett, a női mezőnyben nem volt valódi riválisom, hamar leráztam őket, én pedig a férjemmel futottam a távot. Végül tíz perccel elmaradtam az egyéni csúcsomtól, ám a győzelemhez elég volt ez is. Rá néhány hétre az olaszországi Carpiban is sikerült egy negyedik helyet szereznem ezen a távon.

- Budapesten milyen eredményeket értél még el?

- 1999-ben neveztem legközelebb, azonban ez a verseny átírta a jövővel kapcsolatos terveimet. 13 kilométernél rosszul léptem, és nagyot reccsent a térdem, 30-ra pedig már annyira bedagadt, hogy be sem tudtam hajlítani, és feladtam a távot. Ekkor döntöttünk úgy a férjemmel, hogy vállalunk egy második gyermeket.

- Jelenleg is versenyzel?

- Már csak módjával edzek, hiszen 50 felé járok, és a versenyzés már szinte teljesen a múlté. Persze nagyon hiányzik a légköre. Egy-egy nagyobb verseny rajtjához odamegyek, és ahogy nézem a morajló tömeget, elérzékenyülök. Rengeteg dologgal gazdagodtam a futásnak köszönhetően: tartást adott, önbecsülést, a futótársaim tiszteletét. És maximalista hozzáállást a munkához, amit a BSI nevezési irodájában kamatoztatok.

fb share