Tunyi Szilvia: A Kékes Csúcsfutás hatalmas élmény!

Édesanyjával, barátnőjével és két gyermekével érkezik a 14. Kékes Csúcsfutásra Tunyi Szilvia. A kabai futó egy 2009-es kézsérülés óta a futásra koncentrál.

- Milyen sportágakban próbáltad ki magad korábban?

- Gyermekkorom óta folyamatosan sportolok. Kezdetben kajak-kenuztam, ám miután idénysportág volt, felvettem mellé a tornát, később pedig röplabdázni és futni kezdtem. Ezt követte a harcművészet, amit 2009-ig egészen komolyan űztem, azonban egy kézsérülésnek köszönhetően abba kellett hagynom.

- Tavaly jelen voltál a Kékes Csúcsfutáson is. Milyen élményekkel gazdagodtál?

- Alföldi lány vagyok, nem volt könnyű ilyen szintkülönbségű terepen futni. De úgy éreztem, hogy egy ilyen megmérettetésen ott kell lennem. A verseny előtt úgy döntöttem, elindulok egy terepfutáson, mert ha azt bírni fogom, akkor nem lesz gond a Kékesen sem. 1 óra 43 perc alatt értem célba, bár nagyon megizzasztott a verseny, mégis hatalmas élményt jelentett számomra.

- Idén is megtartottad a főpróbát?

- Nem, ezúttal az Intersport Tour de Tisza-tóra mentünk a két fiammal. Ők egyelőre még nem éreztek rá a futás örömére, azonban a biciklit imádják. A kisebbik 48 perc alatt, a nagyobbik fél óra alatt teljesítette a 15 kilométert, és az első kérdésük az volt a verseny után: Anyu, ugye jövőre is jövünk? Ez hihetetlen pozitívum, ebből táplálkozom azóta is. Természetesen lesz folytatás, a terveim szerint néhány éven belül már a 65 kilométeresek mezőnyét fogjuk erősíteni.

- Azért előtte lesz egy Kékes Csúcsfutás is! A biciklizés mellett még milyen edzésekkel hangolódsz a versenyre?

- Hétköznap esténként edzőteremben, futópadon edzek, bár tegnap már olyan jó idő volt, hogy a szabadban futottam 18 kilométert, hétvégén pedig a szintkülönbség miatt a Kaba és Derecske közötti Keleti-főcsatorna hídján gyakorolok. Heti 3-4 alkalommal biztos futócipőt húzok, ugyanis nem szeretnék felkészületlenül nekivágni egy versenynek sem. Ráadásul a futás számomra már olyan, mint a drog: ha néhány nap kimarad, akkor már rettenetesen hiányzik. A Kékes után sem lesz megállás: neveztem a Coca-Cola Testébresztő Női Futógálára és az E.ON Délibáb Sportnapra is, augusztusban pedig két hajdúsági versenyen veszek részt. És annak ellenére, hogy szeptember 4-én céges sportnapot fogunk tartani, már most jeleztem a vezetőségnek, hogy ezen a napon a budapesti félmaratonon leszek.

fb share