A cél: egyéni csúcs 30 kilométeren

2004-ben még csak a pálya mellől szurkolt párjának, két és fél évvel később azonban már élete első félmaratonját futotta Kispál Marianna, aki 38 évesen ismerkedett meg a futás örömével. Az orosházi futó a 30 kilométeres távon szeretne egyéni csúcsot teljesíteni szeptember utolsó hétvégéjén a 25. SPAR Budapest Nemzetközi Maratonon.

- Hányadik alkalommal neveztél a SPAR Budapest Nemzetközi Maratonra?

- 2006-ban álltam először rajthoz a Városligetben, háromszor ekiden váltóban és egyszer a 30 kilométeren. Sajnos idén egy kisebbfajta sérüléshullámnak köszönhetően széthullt az Orosházi Porkoptatók nevű formációnk, ezért úgy döntöttem: ismét nekivágok a 30 ezer méternek. Be kell valljam, a bátorságom nagyobb volt, mint a felkészültségem. Nem olyan évet zárok, amit az elmúlt időszakban megszoktam magamtól.

- Mi hátráltatott az edzésekben?

- Hivatásos katonaként sokszor vezényelnek bennünket az ország különböző pontjaira. Az elmúlt hónapok során több alkalommal kellett segédkeznünk az árvízi védekezésekben, most legutóbb pedig a repülőnap foglalt le egy hétre. Próbáltam tartani a heti három edzést, sokszor nem jött össze, de néhány versenyen azért sikerült részt vennem, ott voltam például a gyulai félmaratonon, az Ultra Balatonon csapatban és 2:15 alatt futottam a Nike Budapest Félmaratont. Ezt követően döntöttem úgy, hogy megadom az esélyt szeptember utolsó hétvégéjén is.

- Mire számítasz ezen a távon?

- Van némi tapasztalatom, 2007-ben már sikerült lefutnom a 30 kilométert. Akkor magamhoz képest 15-20 másodperccel gyorsabb ezreket mentem az elején, és rendesen kifulladtam a végére. Az utolsó 7-8 kilométeremre nem is vagyok nagyon büszke, elég sok gyaloglással lassítottam a tempóm. Az elmúlt napokban nézelődtem a Futanet fórumán, hátha ráakadok valakire, aki hasonló tempóra képes. Egyenletes futásra törekszem majd, és szeretném megjavítani a 2007-es időmet!

- Mióta életed része a futás?

- 38 évesen kezdtem a nulláról. Hat éve a páromat elkísértem a Nike Budapest Félmaratonra, ahol olyan hangulat fogadott, ami maximálisan magával ragadott. Öröm volt nézni a szurkolókat és a futók elszántságát, mikor átlépték a célvonalat. Megkérdeztem a párom, reális esélyem van-e, hogy egyszer mindez nekem is sikerüljön. Két és fél éves szívós munka után én is teljesítettem a félmaratont, és a futás azóta is a mindennapjaim része. Sosem gondoltam volna, de az utóbbi idők edzéshiánya még a lelkemet is megviselte kissé. Nem utolsósorban azért, mert a futás nemcsak az egészségemet javítja, de kiváló stresszoldó is

fb share