Így régen láttuk egymást...

Dr. Hilbert Edit, a Budapest Környéki Törvényszék elnöke a Jogi Fórum Kupa résztvevőjeként 20. K&H olimpiai maraton és félmaraton váltón futott csapatával, s úgy gondolta, nem maradhat ez az esemény megörökítetlenül. Így aztán leírta.

Így régen láttuk egymást

Vagy még soha. Mármint megizzadva, nagyon kifáradva és mégis mosolyogva, boldogan. Most ezt az örömteli megkönnyebbülést - a hétköznapokkal szemben - nem egy nehéz jogi probléma vagy igazgatási kérdés megoldása, hanem a maratoni váltó távjának teljesítése okozta.

A tradicionális bírói szervezet - a Magyar Bírói Egyesület sátrainál - ezúttal igazi sportolói közösséggé változott: bírósági vezetők most legfeljebb csapatvezetők voltak, és az ügyek helyett téma a bemelegítés, a futócipők minősége és a váltóbot átadása volt. A BSI által szervezett futáson dr. Domonyai Alexa koordinálásával már másodszor jelentkeztek bírósági dolgozók, azonban idén az előző évi többszöröse volt a nevezés, közel 120 fő jelezte részvételi szándékát.

Milyen volt a verseny? Sérülten (ezért irigykedve) és volt sportolóként értékelve: kiválóan szervezett és irigylésre méltó, mert a futók kicsattantak az egészségtől és a jókedvtől.

Amúgy "semmi különös". Mert nem nevezhető különösnek, hogy a kollégák pont úgy viselkedtek, mint minden sportember egy versenyen. Örültek a találkozásnak, szorítottak a másikért, átélték egymás sikereit és a versenyt, a csapatért való felelősséget olyan komolyan vették, ahogy az egy sportembertől elvárható.

Ha a vasárnap délelőtti érzéseimre gondolok, egyetlen szóval leírható: büszke voltam. Lehettem is, a barátaimra és kollegáimra, akiket konferenciákon, oktatáson, szakmai fórumokon már megismerhettem, de sportemberként csak most. Ezért gratulálok minden résztvevőnek.

fb share