Jubileum a Hortobágyon - mi történt az elmúlt 10 évben? - 1. rész

Idén tizedik alkalommal gyűlünk össze Magyarország egyik legcsodálatosabb helyén, az 1999 óta a Világörökség részeként nyilván tartott 40 éves Hortobágyi Nemzeti parkban, hogy sportoljunk egy jót a pusztában futócipőben, túrabakancsban vagy kerékpáron. 10 év elég sok idő ahhoz, hogy érdemes legyen visszanézni, hogy hogyan is jutottunk el idáig! Ma 2004. július 3-ára utazunk vissza.

A jubileumi 10. E.ON Délibáb Sportfesztiválon számtalan sportolási lehetőség, ezen kívül pedig az immár hagyománnyá vált lovasbemutató és a szintén megszokott és közkedvelt gulyás- és slampucparti vár benneteket. A helyszín bizonyos határon belül változó volt az elmúlt évtizedben - az első, hagyományteremtő Délibáb Futás Európa máig leghosszabb kőhídjának, a Kilenclyukú Hídnak lábától indult.

Annak idején, az első alkalommal még csak futás volt a porondon - mármint a sportesemények közül. A pár száz méteres bekötő műútról letérve a mezőny földúton haladt az egyre jobban kitárulkozó és szemet gyönyörködtető rónaságába. Jobbra nyargaló ménes, legelő szürke marha gulya, pihenő bivalycsorda, balra nyugtalanul kémlelő rackanyáj és fenyegető kutyaugatás. Hat kilométer után hirtelen véget ért a jól futható földút. A szikes puszta egyenetlen felszíne, majd az olykor térdig érő füves növényzet közel négy kilométeren át alaposan próbára tette a futókat, akik ekkor még csak reménykedtek, hogy a távolban látszó és a fordítót jelentő gémes kút nem délibáb? Miután elhagyták a szalmabálába tűzött tízes kilométertáblát is, a halastavak között kanyargó úton tértek vissza a célhoz, amelyet több mint háromszázan sikerrel értek el két óra leforgása alatt.

Az eredmények a kb. 14,9 kilométeres 1. Délibáb Futáson a következőképpen alakultak:

Férfiak:
1. Tábor Miklós (Békéscsabai AC) 49:42
2. Szabó József (Hunyadi DSE) 49:47
3. Khoór Bence (Bp. Honvéd) 49:55
4. Bogár János (EVSC) 51:38
5. Lacfi Endre (UTE) 52:27
6. Májer József (Nyírszőlős) 54:13

Nők:
1. Staicu Simona (BVSC) 59:52
2. Szabó Andrea (UNIK SE) 1:00:30
3. Borhiné Tokai Erzsébet (Kisújszállás) 1:07:30
4. Kazainé Bodnár Szilvia (Emőd) 1:09:27
5. Bakó Mónika (Spuri SC) 1:09:29
6. Ocsovainé Gombás Mária (hatvan) 1:09:40

A futás után a nap különlegességei következtek: finom gulyás készült a futóknak és kísérőinek, s míg egyesek falatoztak, mások egy egészen rendkívüli próbatételnek vetették alá magukat: Péter Attila betyáravatása következett. A harminc jelöltből a Hortobágy "Futóbetyárjává" avatták azt, aki a legjobban állta az öt próbát: betyárvágta, lefejezés, mogyorózás, ostordurrantás, patkóegyenesítés. A második és harmadik helyezett sem ment haza cím nélkül: "lókötő" és "csirkefogó" is született ezen a napon - de a többiek is gazdagabbak lettek egy órányi vidámsággal.

A megszállottak - no és azok, akiknek nem ülte meg a gyomrát a magyaros helyi specialitás - elindultak az "éjszakai pusztafutáson" és másnap "reggeli kocogással" köszöntötték a 4 óra 53 perckor felkelő napot. Nehezen tudtak elszakadni tehát a pusztától, megigézte a futókat a táj szépsége és a beláthatatlan pusztaság - amit egy városi ember ritkán láthat.

2004-ben így ért véget a BSI-nél a tavaszi futószezon: egy igazi, magyaros bulival, futással, mókával és gulyással. Akkor lehetett tudni, hogy ez az esemény még sokáig a futók kedvencei közé fog tartozni.

Nem is tévedtünk.

fb share