Így örül egy első maratonista!

Kapunk sokszor sokféle kritikát is, elismerést is, mindet örömmel fogadunk, ha az a fejlődést szolgálja, de leginkább annak örülünk, ha valakinek tényleg egy felejthetetlen élményt tudtunk nyújtani. A minap kaptuk például az alábbi levelet, melyet elolvasva úgy éreztük, mintha mi is együtt futottuk volna első maratonunkat Kertész Zolival.

Kedves Sportiroda!

Életem első maratonját futottam le ma, kb. 4:40-es idővel. Csodálatos volt. Féltem, hogy fájni fog, féltem, hogy rosszul leszek... de nem!

Köszönhető ez Nektek!

Mert alighogy végig futott az agyamon, hogy éhes vagyok, már jött a frissítő állomás;

Ha picit csüggedtem volna, ott voltatok és a frissítésnél volt jó szavatok, türelmetek hozzám is;

Mert a hölgyek egy-egy mosolya az italok átadásakor olyan üdítően hatott, mint maga az ital;

Mert kivétel nélkül MINDEN szervező értünk volt, nekünk segített, fáradhatatlanul ott volt és segített!

Külön köszönöm Balázs Sándornak a buzdítást, s Pavlokin Kittinek a befutónál a vizet, a mosolyt, a kedvességét!

Nagyon vártam, hogy egy csini lány akassza a nyakamba az érmet, szinte a nyakába ugrottam, ölelgettem örömömben... Köszönöm, hogy nem haragudott meg, de nagyon boldog voltam! S Ő ezt is mosolyogva tűrte! :)

Egyszóval csodálatosan éreztem magam, NAGYON köszönöm Nektek! Egészen biztos vagyok abban, hogy jövőre újra nekivágok!!!

Üdvözlettel:

az első maratonista 'Don't panic!' Kertész Zoli

-

Képet nem teszünk fel. Keresgéljetek a galériában, annyi örömteli befutókép van, bármelyik lehet a mi Kertész Zolink. Valamelyik bizonyosan ő. Többen első maratonisták. De mind örül.

fb share