Örömkönnyek a Nike Budapest Félmaratonon

Valaki kiált egy nagyot, mások a levegőbe csapnak a kezükkel. Az öröm kifejezésének számtalan változata van. Fekete Krisztina örömkönnyeket hullajtott a Városligetben élete első Nike Budapest Félmaratonján. Idén már a kilencedikre készül.

- Gondoltad volna valaha, hogy félmaratonokat és maratonokat is könnyedén fogsz teljesíteni?

- 2003 előtt minden bizonnyal megmosolyogtam volna egy ilyen kijelentést. Még kimondani is hosszú a 21 vagy a 42 kilométert, nemhogy lefutni! Ráadásul sosem volt erősségem a futás, azonban egy szerencsés döntésnek köszönhetően minden megváltozott.

- Egészen pontosan mi történt?

- Monspart Sarolta a főnököm volt, és ő hívott le első alkalommal egy edzésre a Minden-Kor csapatához. Előtte ugyan futottam már pár versenyen, de messze nem volt nevezhető rendszeresnek a sporttal való viszonyom. Néhány edzés után pedig úgy fogalmazott, véleménye szerint nem okozna gondot nekem a félmaraton. Főpróbaként a Tatai-tó körüli versenyt szemelte ki, ami egész jól sikerült, így már 2003 őszén neveztem a Nike Budapest Félmaratonra.

- Hogyan emlékszel vissza az első megmérettetésre a Városligetben?

- Érdekes, mindig azt hittem, sosem fogom elfelejteni, hány perc alatt futottam le az első félmaratonom. És lám, nem tudom megmondani pontosan, 2:17 vagy 2:19 körül értem célba. Az azonban mai napig megmaradt, mennyire izgultam előtte, ahogy az is, hogy elsírtam magam a célban. Nem a fáradtságtól, nem is a kimerültségtől, egyszerűen lelkileg így tudtam feldolgozni ezt az élményt. A rendezők közül többen is ugrottak hozzám, és érdeklődtek, mi a bajom, én pedig potyogó könnyekkel feleltem: rendben vagyok.

- Olyannyira, hogy 2003 óta minden alkalommal ott voltál a Nike Budapest Félmaratonon. Miért nőtt szívedhez ennyire ez a verseny?

- Budapestiként véleményem szerint előny "hazai pályán" futni. Elsősorban azoknak tudom ajánlani, akik első félmaratonuk helyszínét választják, hogy fussák a fővárosban. Rendkívül hasznos, ha az ember tisztában van azzal, egy-egy kanyar után milyen hosszú egyenes következik, vagy éppen hol várja majd egy emelkedő. És ha valaki jó taktikus, akkor a számára kritikus pontokra be is tud szervezni néhány ismerőst, aki majd a megfelelő helyen és időpontban tudja biztatni.

- Kilencedik alkalommal állsz rajthoz. Szerinted fogsz tudni javítani egyéni csúcsodon?

- Nem az idő a lényeg, hanem az, hogy maximális erőbedobással teljesítsük a távot. Titokban persze mindig megnézem, mit is kellene túlszárnyalnom, de akkor sem szoktam csalódott lenni, ha éppen pár perccel gyengébben teljesítek. 5:20-as ezrekre vagyok ráállva, és a pályacsúcsom 1:47, ami mindössze két perccel marad el a bűvös határtól. Bár kevésnek tűnik az a két perc, mégis kemény kihívás lesz leküzdenem a különbséget. De miért ne sikerülne? Talán éppen idén szeptemberben!



fb share