Mi már megírtuk - de hogyan láttátok ti?

Mindig nagy öröm számunkra, amikor valaki az öröm mámorában még azon frissiben leírja élményeit egyik-másik túránkról, futóversenyünkről, vagy akármilyen dologról, amihez valami közünk van - és dicsér minket. Hát hadd dicsekedjünk mi is! Halász Alexandra csodaszép képekkel és szavakkal meséli el az ő túráját a Hortobágyon: neki ilyen volt a jubileumi E.ON Délibáb túra.

Csak szemezgetünk a műből, a részleteket elolvashatjátok eredetiben a blogon, s ott megcsodálhatjátok a képeket is. Mi csak egy kis ízelítőt adunk... és közben hízik a májunk a sokdicsérettől...

"Amikor télen megláttam a 2013-as BSI versenykiírásokat, megdobbant a szívem: teljesítménytúra a Hortobágyon, ott a helyem! Nem kell hegyet mászni, van minden, amit szeretek: végtelen tér, egyszerű navigáció, szabadság, izgalmas élővilág. Nekem, a pestinek mindez külön-külön is kisebb extázis. [...]

Már rajtszámot felvenni is kissé futva mentem, mert tíz perc múlva lezárták az indulást. Kicsit vacakoltam még a startpont megtalálásával, aztán megindultam a pusztában, mint a raketta. Útközben csikósok jöttek szembe - mert hogy lovasbemutató is volt a start-cél körül összegyűlt szurkolók kedvéért, persze ebből én semmit sem láthattam. Az égen gusztusos kis felhők úsztak, azért volt ám ereje a Napnak. Becéloztam a gémeskutat, és útközben több kisebb túrázó csapatot lehagytam (ez a jelenség nem túl gyakori). [...]

Felettem szürkegémek, nagykócsagok repültek el kecsesen, alig mozdítva a szárnyukat, fecskék cikáztak, harsányan zümmögött, ciripelt, valósággal dalolt a puszta. Dalolt az én lelkem is, élveztem a tájat. Egy helyen akkora kardoslepke "állta utamat", hogy majdnem keresztülestem rajta. Védett, nem túl gyakori, egzotikus megjelenésű faj, és hagyta magát fotózni is. [...]

Aranyos kisvasút is van itt, megcsodáltam az aprócska, zöldre festett mozdonyt, aminek Szik-tipró volt a neve. A pálya itt a sínek mentén vezetett, az egyik kis állomáson nagy kócsag álldogált, mintha a vonatra várt volna. Aztán jött a bivalyos rész - ezek aztán valóságos ősállatok! [...]

Egy órával a cél zárása előtt beérkeztem, és ez az egy óra valósággal el is röppent. Oklevél, kitűző - a kitűzőt rögtön fel is eszkábáltam a hátizsákomra a többi mellé. A 22 kilométert kevesebb, mint 5 óra alatt tettem meg, úgy, hogy volt benne madárvárta, növényfotózás, interjú és egyéb efféle, a szintidőt csökkentő élményelemek. Gyakorlatilag el se fáradtam, és valósággal feltöltődtem élményekkel. Micsoda kaland!



fb share